A papok által szexuálisan molesztált személyeknek megítélt összeg a múlt héten lépte át a milliárdos küszöböt azzal, hogy a Kentucky államban lévő covingtoni egyházmegye rekordösszegű, 120 millió dolláros kárpótlásról állapodott meg több mint száz sértettel. Biztosra vehető, hogy a még függőben lévő több száz ügy miatt ez az összeg több tízmilliós nagyságrendben tovább emelkedik.

Az Associated Press összesítése szerint az amerikai püspökségek 1950 óta legkevesebb 1,06 milliárd dollárt költöttek a molesztálási ügyek rendezésére. Ennek jórészét - 378 millió dollárt - az elmúlt három évben ítélték meg a sértetteknek, azóta, hogy 2001-ben a bostoni érsekségben kirobbant és országossá terebélyesedett a papi pedofília botránya.

Thomas Doyle katolikus pap, aki ígéretes egyházi karriert hagyott félbe az áldozatokkal való törődés céljából, már 1985-ben figyelmeztette a püspököket, hogy az egyházi személyek szexuális visszaélései akár egymilliárd dollárjába is kerülhetnek az egyháznak. A kánonjogász visszaemlékezése szerint egy érsek akkor azt válaszolta neki, hogy szerinte "soha senki nem meri majd beperelni az egyházat".

A molesztálási perekkel szembekerült amerikai egyházak közül csak a katolikus tett közzé évtizedekre visszamenő adatokat a sértettek kártalanításáról. Szakértők szerint azonban feltehető, hogy a katolikus egyház minden más felekezetnél többet költött a megrontott fiatalok kártalanítására.

Egy püspökök által felkért bizottság azt állapította meg, hogy 1950 óta több mint 11 és félezer keresetet indítottak katolikus papok és egyházi alkalmazásban álló más személyek ellen szexuális zaklatás miatt. A milliós kártérítési összegek miatt már három egyházmegye csődöt jelentett, s várhatóan további püspökségek jutnak hasonló sorsra.

Az áldozatokat képviselő szervezet, a Survivors Network of those Abused by Priests alapítója, Barbara Blaine szerint a közelmúltban létrejött sokmillió dolláros peren kívüli egyezségek arra utalnak, hogy az egyházi vezetés tisztában van a visszaélések valóságos méretével és igyekszik minimálisra leszorítani a költségeket. Blaine szerint a jóvátételek óriási összege is az okozott sérelem és az eltussolás súlyos voltát bizonyítja.
   
Jogászok szerint ugyanakkor Amerikában olyan katolikusellenes hangulat alakult ki, hogy a püspökök nem is tehetnek mást, mint hogy fizetnek. Több államban meghosszabbították a megrontási bűncselekmények elévülési idejét, megnyitva az utat további keresetek százainak benyújtása előtt. Az egyházmegyék ügyvédei szerint a püspökök erkölcsi kötelességüknek érzik "bánatpénz" fizetését az áldozatoknak, de szerintük a kicsikart kárpótlások összege már minden határt túllép.

Patrick Schiltz ügyvéd, több egyházmegye képviselője a molesztálási ügyekben, nem ért egyet azokkal a katolikusokkal, akik szerint az újabb kártérítési igények egy része fals. Szerinte inkább arról van szó, hogy most olyan kisebb ügyekkel is jelentkeznek a sértettek, amelyeket korábban valószínűleg elutasítottak volna a bíróságok. Az áldozatok képviselői szerint a peres ügyek rendezésének növekvő költsége ellenére az áldozatok többsége valójában soha nem is indít keresetet.