Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten

„Gombamód szaporodnak a kereskedelmi központok”, mondja Szabó Rebeka a Parlamentben, ahol régóta nem hangzott el efféle jó hír. Nem sok minden szaporodik ebben az országban gombamód, konkrétan a gomba sem, idén a kereskedelmi központokon kívül csak a lódarazsak voltak képes növekedést felmutatni. A Lehet Más a Politika azonban nem örül ennek a gombamódinak.

Sőt éppen azt sürgeti, hogy az állam legyen szíves közbelépni, megálljt parancsolni, elejét venni. A bevásárlóközpontok – amelyeket ők lányos fogalomzavarukban plázáknak neveznek – ugyanis rontják a városképet, emellett romlásba döntik a helyi termelőket. Bájos, ahogy az LMP betagozódik a nemzeti együttműködésbe. Ha a Fidesz elfelejt valamit tönkretenni, akkor ők figyelmeztetik.

Alig maradt olyan gazdasági terület, ahol valami dinamika megfigyelhető, döglődik az autópiactól az építőiparig minden. Utóbbi többek között azért, mert a „plázák” valójában nem szaporodnak olyan igazán gombamód.

A felvetésen érezhető az agresszív kötekedés hangulata, a városkép rombolása tipikusan ilyen érv. Azt senki soha nem állította, hogy egy Tesco úgy szép, ahogy egy katedrális vagy egy jegenyefenyő. Viszont a disznóól és a szélturbina sem. Továbbá Szabó Rebeka sem úgy okos, mint egy épeszű ember.

A helyi termelőket tönkretevő bevásárlóközpont régi, ismert nóta. Mifelénk egész fúrógépültetvényeket számoltak fel, amikor megnyitott a hipermarket. Lehet, hogy méhészeteket és paradicsomföldeket is, de hát akkor, kezicsókolom, valami azzal a gazdasággal nem működött. Az előfordulhat persze, hogy a Tescónak (vagyis a helyi vásárlóközönségnek) túl drága a szomszéd bácsi áruja, de akkor keressen a bácsi nemzetközi vevőt, rakja fel az ebayre a macskapöcse-paprikát, aztán ha van olyan jó, mint amilyen drága, akkor el fog kelni.

Az LMP – és a hülyülésre bármikor kapható kormány – azt tervezi, hogy a továbbiakban bevásárlóközpontot csak akkor lehessen nyitni, ha a helyi kerekasztal-tárgyalásokon erre rábólintanak az érintettek. Nyilván sok értelme van megkérdezni a hentest, akar-e magának konkurenciát. Tanulnak ezek a fiúk, ez már majdnem olyan frankó, mint a nemzeti konzultáció.

Az érintettek körébe valamiért nem értik bele a leendő „pláza” vásárlóit. Ebben következetesek; ez az egész javaslat alapja, hogy felülírják a legfontosabb faktort, ami egy bolt létrehozásakor számít: a vásárlói igényt. Amely ráadásul éppen afelé irányul mostanában, hogy minél olcsóbb legyen a betevő kenyér; sajnos az utóbbi időszak nem volt mindenkinek olyan sikertörténet, mint az LMP-nek.

Megvan itt minden, amit a hülye pesti értelmiség a vidékről, illetve általában a magyar emberekről képzel: hogy minden falusi kapával a kezében születik, hogy agrárország vagyunk, illetve hogy a családi és a háztáji gazdaságok tesznek majd minket azzá, továbbá hogy a kistermelő cucca mindenképpen jobb és egészségesebb. Az elempés indulat nyilvánvalóan őket akarja védeni, hiszen a modern, gépesített nagybirtok minden további nélkül elő tudja állítani a hipermarketbe való terméket; őt ugyan nem teszi tönkre egy új Tesco, hanem ügyfele lesz.

Sehogy sem illik bele a képbe az összeszerelőüzemben, neadjisten pont egy áruházban dolgozó ember, aki kifejezetten élvezné, ha a pénzéért több ennivalót vehetne, és ezért simán lemond a kisboltos életérzésről. Túl bonyolultra kellene akkor rajzolni a képet, nem lenne ilyen szép zöld áramvonal, és akkor Szabó Rebeka belezavarodna a szövegébe.

Eközben az istenadta nép aláírást gyűjt azért, hogy jöjjön már hozzájuk valamilyen multi, azzal a nevetséges érvvel, hogy szeretnének ők is olcsóbban többet vásárolni, mint a szomszéd városok lakói. És remélnek, aztán csalatkoznak, mert nem nő a gomba, nem jön se Lidl, se Penny, sem Aldi, pont azért, mert kevés a pénzük. Így azt a keveset továbbra is hangulatos, a helyi termelőket messzemenően támogató, családias kisboltokban költhetik el. Mégsem érzik jól magukat ettől. Teljesen hülyék ezek ott Körösladányban, fogalmuk sincs a romlatlan vidéki életről. Le kellene küldeni egy nevelőbrigádot.