Visszatér az űrhajókhoz a NASA

Az új rakéták tervei az űrsikló mellett © NASA

A New York Times szerint az új járműveket az űrsiklók alkatrészeinek felhasználásával, átalakításával építenék meg, hogy biztonságosabb, s jóval erősebb hagyományos rakétákat készíthessenek. A tervek szerint külön járművekkel lőnék fel az űrhajósokat, s az általuk használt eszközöket és utánpótlást. A rakéták újratervezésével lehetővé válna, hogy a rakományt a jármű legmagasabb pontján helyezzék el, amely így a lehető legmesszebb kerülne a veszélyforrást jelentő üzemanyagtartályoktól és a forró lángokat kibocsátó hajtóművektől, valamint helyzetéből fakadóan a leszakadó szigetelőhab-, és jégdaraboktól. Ezen elvek felhasználásval kivédhetőek lennének az olyan katasztrófák, mint például a Challenger 1986-os balesete, vagy a Columbia 2003-as tragédiája.

Az űrsiklók alkatrészeit felhasználva a NASA-nak lehetősége nyílik rá, hogy továbbra is felhasználja a korábbi technológiákat, s megőrizze a kapcsolatot az eddigi beszállítókkal. Ez lerövidítené a tervezés, fejlesztés idejét, s hatalmas megtakarítást is eredményezne.

„A már meglévő alkatrészek segítségével lefaraghatunk a költségekből” – nyilatkozta a New York Timesnak Michael D. Griffin, a NASA új igazgatója. „Egy olyan fejlesztés esetében, amikor a nulláról indulunk, sokkal nagyobb anyagi áldozatra lenne szükség.”

A két és fél évvel ezelőtt indított program olyankor került reflektorfénybe, amikor az öregedő űrsiklók problémái miatt a NASA arra kényszerült, hogy átgondolja az űrutazás jövőjét. A űrsiklók repülését egyelőre határozatlan időre felfüggesztették, miután a Discovery-nek sem sikerült zökkenőmentesen feljutnia a világűrbe, s még jelenleg is kétséges, hogy biztonságosan visszatérhetnek-e a fedélzetén az űrhajósok a Földre.

Az új járművek terveit hivatalosan augusztus során jelentik majd be. Múlt pénteki interjújában Dr. Griffin hangsúlyozta, hogy az új rakéták fejlesztése során a legfőbb hangsúlyt a repülésbiztonságra helyezik majd.

„Abban az esetben, ha a legénység és a rakomány a leváló üzemanyagtartályok felett helyezkednek el, nem léphetnek fel olyan biztonsági problémák mint korábban” – mondta a NASA vezetője. „Akár egész úton potyoghatnak az apróbb darabkák róla.”

A bejelentés után az Egyesült Államok kongresszusának kell majd megszavaznia a kezdeményezést. A NASA-nak kínosan kell ügyelnie szűkös költségvetésére, ezért a megtakarításokkal kecsegtető tervek előtt nagy jövő állhat. Nemrégiben John E. Pike, egy washingtoni székhelyű kutatószervezet igazgatója fejtette ki aggodalmait azt illetően, hogy bár az űrügynökség büdzséje ugyancsak korlátolt, mégis dollármilliárdos fejlesztésekbe szeretnének belevágni, miközben hasonló összegeket fizetnek ki a problémákkal küzdő űrsiklók miatt.

„Ez csupán egy gyorssegély-szerű, elkapkodott megoldás egy nagy problémára” – jelentette ki szkeptikusan Alex Roland, a NASA egy volt munkatárs, aki jelenleg a Duke University tanáraként dolgozik.

Az ötlet támogatói szerint azonban a rakéták használata lehetőséget teremtene az űrhajósok számára, hogy végre ismét a kutatásokkal foglalkozzanak a problémák helyett.

„Az űrsikló egy hihetetlen technológiai csoda, én csak tudom, mivel négyszer repültem a fedélzetén” – nyilatkozta a New York Timesnak Scott J. Horowitz, űrrepülési mérnök, aki a jelenlegi terv kidolgozásában is részt vett. „De egyszerűen túl bonyolult, s létezik sokkal jobb megoldás is ehelyett.”

Dr. Horowitzot munkatársaival együtt mélyen megrázta a Columbia katasztrófája, s ezután kezdtek el foglalkozni azzal, hogy biztonságosabb módszereket dolgozzanak ki az űrutazásra. A Bush kormányzat tervei szerint – amely szeretne ismét embert küldeni a Holdra, s támogatja a Mars meghódítását célzó kutatásokat is – a megmaradt három űrsiklót 2010-ig kivonják a forgalomból. Az új járműveknek további előnyeik is lennének a már fent említett biztonsági megoldások mellett. A legnagyobb tervezett rakéta több mint 100 méter magas lenne, ezzel megközelítve a Saturn 5-öt, amellyel az űrhajósok eljutotak a Holdra. A kisebbik is magasabb lenne az űrsiklónál, amely közel 56 méter magas a külső üzemanyagtartályaival együtt.

A rakéták tetején elhelyezett kapszulákban utaznánk az űrhajósok, illetve a felszerelés, s a jármű a küldetés végeztével a vitorlázórepülés helyett ejtőernyők használatával térne vissza a Földre.