Mostanság rendre és nagy indulattal és kajánul említjük föl a hatalmi urizálás nevetséges és fölháborító példáit, a parlamenti viszonyoknak megfelelően, értelemszerűen főként jobboldali eseteket hozva, most ezek látszanak jobban. (És nem is szimmetrikusan működik jobb és bal – de a különbségek mellett más hasonlóságok is vannak.) Régóta benne van a fülemben Moldova verhetetlen tizenegye, Tirnauer / Ásó–Kapa / Steinitz–Jascsák–Podhola / Sipőcz–Kohn Géza–Halász–Vadász–Madarász. A fentiek szerint most valami ilyesmi szólhat a magyar fülekben: Szijjártó / Kósa–Kósáné / Vida–Mészáros–Habony / Giró-Szász–Lázár–Halász–Vadász–Madarász.
Osztozom az indulatban és kajánságban, de munkahipotézisként nyugodjam meg.
