Nem egyszerű kiigazodni a szlovák belpolitikán, de a helyszínről kapunk segítséget. Lovász Attila teszi rendbe, hogy ki kivel van a szomszédban, és hogyan állnak a magyar pártok.
A szlovákiai magyar közbeszédet látszólag egyetlen dolog tartja felfokozott izgalmi állapotban: miként lehet átlépni februárban az 5 százalékos választási küszöböt, s bekerülni a törvényhozásba. Hangsúlyozzuk, látszólag. Igazából arra megy ki a játék, ki osztja majd a lapokat, de főleg, ki nem. Ki kivel hajlandó, ki kivel nem, s ha nem hajlandó, akkor lesz-e, s miért.
Eközben két apróság marad ki a szlovmagyar látszólagos valóság látszólagos reflexiójából. Először is ugyan mit képviselne az arra esetleg érdemes, sikeres párt vagy összefogás, netán pártként az Összefogás, másodsorban pedig a koránt sem mellékes kérdés, milyen szlovák partnerekkel, szövetségesekkel válik valósággá mindaz, amit a „közösség érdekeinek védelmében” meg kell tenni. Merthogy a parlamenti képviselet hiánya maga a nemzethalál, mondják, de erről majd máskor...
A Fidesz és a Tisza Párt tábora stabilizálódott, így a pártnélküli szavazók meggyőzése lehet a választásig hátralévő hónapok legfőbb feladata – állította a politikai elemző a Szent István-programmal kapcsolatban.
Hatvanpuszta egy gazdaság a semmi közepén, vendégház és medence azért kellett, mert nagy a család – magyarázta Orbán Győző.
Öt tűzoltóság több órányi munkájával sikerült eloltani a tegnapi tüzet.
Néhány nap alatt közel 300-an csatlakoztak a nyilatkozathoz.
