Szívükhöz kapnak sorra a véleményvezérek, hogy juj, jaj, micsoda árulás, hogy a szocik térnyerésével visszajönnek a SZOCIK. Mert ők nyilván azt hitték, hogy a „nettó szocik” és a „Gyurcsány-szocik” majd a számukra megszerezhető posztokat feltöltik az elmúlt hétig nyugati egyetemek katedráiról oktató, esetleg globális cégeket igazgató emberekkel, akik szabadidejükben a progresszív politika legfontosabb műhelyeiben pallérozódtak.
Nagy most a nekikeseredés, hogy az MSZP- és az SZDSZ-kormányok, valamint a Demszky-éra budapesti vezetésének korábbi emberei kerültek a fővárosi cégek fontos posztjaira, és – mindenki kapaszkodjon meg – pénzt is kapnak munkájukért. Holott sokkal kevésbé megdöbbentő a tény, hogy Draskovics Tibor lett a Budapesti Közlekedési Központ új elnöke, mint hogy magukat politikában jártasnak mutató emberek ilyen átéléssel játsszák el a naivát.
Nem azt mondom,
- hogy ne legyen kényes a demokratikus elkötelezettségű polgárok gyomra;
- hogy ne lenne problémás, amikor feltűnnek egy régi, sok szempontból inkompetensnek és korruptnak bizonyult kor arcai;
- hogy ne gátolná az ő felbukkanásuk egy új politikai közösség építkezését, amikor a választók bő kétharmada fejezte ki az elmúlt tíz év minden egyes választásán, hogy nem szeretné viszontlátni azokat az időket, amikor ők igazgatták a köz ügyeit. (A Fidesz hívein túl ide kell sorolni az LMP, a Jobbik és a Momentum ide-oda csapódó szavazóit.)
Ami azonban a Fővárosi Közgyűlés alakuló ülésén történt, az logikus következménye az elmúlt tíz évnek, és a rendszerváltás óta eltelt harmincnak.
