Tóta W.: A csóró parasztoknak csak a Tibi felesége jut

Különböző elemzések láttak napvilágot arról, kiknek jó az, ami van. Kiváló alkalmak az elmélyült fejtegetésre, lehet okoskodni arról, hogy a felső középosztálynak hogyan kedvez a kormány, és hogy nemcsak migránsozásból áll a világ, hanem bizony sokan járnak jól, és nem csoda, hogy ez a létező világok legstabilabbika. És térkő is van elég.

Eközben ismét elkezdődött egy tanév, és iskolák tömegében derül ki vagy az első szülői értekezleten, vagy informális szóbeszédből, hogy bizony változás várható a suli élén, mert... nos, azt általában nehéz megmagyarázni, hogy miért, de a tankerületnek megvan a jelöltje, és valószínűleg ő lesz az igazgató.

Az esetek többségében ez minimum aggasztó, helyenként tragikus hír. Régóta sikerrel működő vezetőket váltanak le, jobb esetben még nem tudni, kire, máskor már tudható, hogy alkalmatlan, gyereket csak képről ismerő, szakmailag indokolhatatlan fazonra, aki viszont valamiért a hivatalos jelölt.

Tüntetni, tiltakozni nem érdemes – mondják a tanárok: eddig mindenhol csak rontott a helyzeten, úgyis az lesz, amit akarnak odafönn, csakazértis. Ez nem oktatási ügy, nem szakpolitika. Nem a tankönyvekbe kerülő elfajzott ostobaságok témája, nem a siralmas informatikaoktatásról szól, vagy a gimnáziumok eltorlaszolásáról.

Ez az ilyen rezsimek velejárója, ami most épp az iskolákban válik láthatóvá és tapinthatóvá.

Vajon mit gondol ilyenkor a fideszes szülő? Hogy biztos csak hangulatkeltés, és igazából kiváló szakembert kapunk? Vagy hogy vannak még hibák a szocializmus építésében, de ez az ára az aranykornak? De hát milyen aranykor az, ahol sarlatánok iskolákat kapnak hűbérbe?