A legutóbbi időben jelentősen csökkent a gyermekszegénység általános mértéke, a gyerekes családok anyagi helyzete eddig soha nem látott mértékben javult – állítja a Gyerekesély Közhasznú Egyesület a frissen megjelent kötetében, amelyben társadalomtudósok elemzik, milyen volt gyereknek lenni Magyarországon 2013 és 2017 között. Csakhogy szó sincs sikeres családpolitikáról, a javuló tendencia nem mindenkire érvényes. Csökkent ugyan a súlyos anyagi depriváltságban élő gyerekek aránya – 32 százalékról 15 százalékra –, ám ezzel az értékkel Magyarország továbbra is hátul kullog az unióban: a 28 tagország közül csak négyben rosszabb ez a mutató. A társadalom legszegényebb 30 százaléka neveli a magyar gyerekek több mint felét.
A KSH által – a különböző fejlettségi mutatók alapján – válságövezeteknek tekintett régiókban él az ország lakosságának 10 százaléka, ahol a gyermekek közel fele szegény. Ez az arány semmit sem javult a vizsgált négy év alatt. A szegénységben élő családok esetében az alanyi jogon járó juttatások (családi pótlék, gyermekgondozási segély, foglalkoztatást helyettesítő támogatás) összegének befagyasztása, megszüntetése azt jelentette, hogy az e forrásból származó bevételek reálértéke csökkent. Márpedig a legszegényebb családok a bevételeik több mint felét állami juttatásokból, segélyszerű ellátásokból kapják, a családi adókedvezmény áldásaiból szinte egyáltalán nem részesülnek. Esetükben az egy főre jutó nettó jövedelem 2017-ben még a 32 ezer forintot sem érte el. A tanulmány szerint jelenleg mintegy 125–140 ezer gyerek él olyan háztartásban, amelyben senkinek sincs munkája.
Bár a kereső nélküli háztartásokban élő gyerekek aránya az utóbbi években a felére esett vissza, a legszegényebb szülők többnyire közfoglalkoztatottak (nyolcórás napi munka utáni nettó havi jövedelmük 2017-ben 54 ezer forint volt). Ez magasabb jövedelem ugyan a 22 800 forintos segélynél (foglalkoztatást helyettesítő támogatásnál), de a minimálbér kétharmadát sem éri el. Az alsó jövedelmi tizedben is javult a foglalkoztatottság, de a jövedelmek emelkedése nem követte az országos tendenciát.
A minimálbér vagy a közfoglalkoztatás, különösen, ha mindkét szülő dolgozik, valamivel a szegénységi küszöb fölé emelheti a családot. Az életkörülményekben azonban többnyire nem okoz minőségi változást, amit az is jelez, hogy az általánosan használtnál magasabb szegénységi küszöbbel (a mediánjövedelem 70 százaléka) számolva is mintegy 500 ezer gyerek él jövedelmi szegénységben. A legszegényebb gyerekek (a mediánjövedelem 40 százaléka alattiak) száma ismét emelkedni kezdett: 2017-ben már többen voltak (125 ezer fő), mint négy évvel korábban. A 2013 és 2017 közötti kismértékű javulások ellenére még mindig mintegy 100 ezer gyerek él vécé és fürdőszoba nélküli, 470 ezer gyerek súlyosan deprivált lakásban.
2017-ben a válságövezetekben élő gyermekeknek már csak kevesebb mint egy százalékáról nyilatkoztak úgy a szülei, hogy nem jutnak napi háromszori étkezéshez. Köszönhető mindez az egyre szélesebb körben alkalmazott ingyenes gyermekétkeztetésnek, ami az érintett általános iskolás korosztályú gyerekek 90 százalékát eléri (ez nyaranta 77 százalékra csökken). Éhezés a roma gyerekek 15, a nem roma gyerekek 7 százalékánál fordul elő. Ennek megakadályozására elvben jó eszköz lehetne az ingyenes közétkeztetés, csakhogy ahhoz nem minden gyerek fér hozzá: az óvodába még nem járó 3 évesek és az iskolába már nem járó 18 év alattiak sem kaphatják meg. Az étkezést illetően a kutatók extrém példákkal is találkoztak: olyan családoknál is jártak, ahol a hónap végén többször is előfordult, hogy a környékbeli kóbor kutyákat ették meg. Emellett nemegyszer szembesültek azzal, hogy a családnál, ahol éppen jártak, semmiféle ennivaló nem volt.
