Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
Most a koronavírus okozza, de az ilyen félelem, ijedelem, aggodalom ősrégi jelenség. A tudomány mégis csak néhány évtizede mélyült el a pánik természetrajzában.
Ha az ősember félvállról vette volna a váratlan, ismeretlen jelenségeket, hamar megette volna a kardfogú tigris, és egyéb gondjai is adódtak volna. Az ember ma sem működik nagyon másképp: zsigerből reagál mindenre, ami esetleg veszélyes lehet.
Sőt, az is ősi örökség, hogy ha sok ember hal meg egyszerre, azt nagyobb tragédiának érezzük, mint ha ugyanannyi társunk apránként távozik az élők sorából, hiszen az előbbi baj akár az egész közösség vesztét is okozhatta (ezért keltenek rémületet a repülőgép-szerencsétlenségek az amúgy igen biztonságos légi közlekedés közepette).
A pszichológusok mégis csak az utóbbi évtizedekben kezdték tudományosan felmérni, miért reagálják túl az emberek az új járványokat, a terrorcselekményeket és más szélsőséges eseményeket, jóllehet a saját érintettségük minimális – és miért siklanak át a valójában többeket sújtó, de megszokottabb események, például az influenzajárványok vagy az autóbalesetek fölött.
Mivel idehaza nincs komoly terrorveszély, idézhetjük a New York Timest, amely a Covid-19 betegség kapcsán azzal példálózott: az autózás évente 40 ezer amerikai halálát követeli, a terrorizmus alig százét. Ami a félvállról vétel és a pánikolás irracionalitása mellett arra is példa:
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
A háború mellett harc folyik az élelmiszerért, és repedezik a klánok és a Hamász hallgatólagos paktuma.
Vihart kavart a Kneecap fellépése a Sziget Fesztiválon, a kormány után több mint 150 művész is azt követelte, hogy mondják le a koncertet.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.