30 éves a német márkaváltás – A Wartburg-gyáriak is Volkswagent akartak venni

Nehogy már újra szükség legyen a berlini falra, és nyugat felől kelljen lezárni! Erről persze nem volt szó, de példaként szóba került 1990-ben, annak magyarázatául, miért volt szükség július elsején annyira gyorsan és gazdaságilag annyira vitathatóan a Német Szövetségi Köztársaság kemény márkájának bevezetésére a Német Demokratikus Köztársaságban. Teljes nevén ez volt a valuta-, gazdasági és szociális unió – de azon a 30 évvel ezelőtti napon ebből még mindenki csak a valutára figyelt.

Az NDK lakóinak többsége nem titkolta, mit tekint a saját jussának a négy évtizedes be- és különzártság után.

„Ha a DM (a nyugatnémet márka) nem jön ide, akkor mi megyünk oda”

– szólt az 1990 eleji tüntetések egyik gyakori jelszava. Ez nem puszta lózung volt; havonta tízezrek költöztek át Nyugatra, akkor már különösebb feltűnés nélkül, a már nyitott határon át. A fizetésekben és az árukínálatban meglévő hatalmas különbség vonzereje nem csökkent. Mivel főképp a fiatalabbak és a leginkább vállalkozó kedvűek távoztak, ilyen tempó mellett a szakértők nagyjából egy évre becsülték az NDK gazdasági összeomlását.

Az ebből fakadó politikai döntés volt az, ami a valutaunióból a legemlékezetesebb: az 1:1 átváltás. Helmut Kohl kereszténydemokrata kancellár a jegybank és sok  tekintélyes gazdasági szakértő véleménye ellenére hajszolta keresztül, és politikailag nem is volt más választása.