Molnár Piroska a mának is szól Goebbels titkárnőjeként

A nem tüntető többségnek joga van ahhoz, hogy normális módon élhesse az életét, hidakat lezárni nem normális dolog – mondta Orbán Viktor az Erzsébet híd, majd több másik budapesti híd forgalmát megbénító múlt keddi tüntetésről. A szokásos közrádiós interjúban pedig azt is belengette, hogy ha folytatódnak a „hídfoglalós” demonstrációk, akkor a gyülekezési jog további korlátozásától sem riad vissza. Pedig volt idő, amikor még ő is megengedőbb volt a tiltakozások ezen formájával.

Kecsegtető lehet bevásárolni a zuhanó részvényekből, de akár évekbe is telhet, mire megtérül a befektetésünk, ha egyáltalán. Ha megtakarításainkat mentenénk, egy-egy megbízható valuta vagy nemesfém, esetleg államkötvény jobb választás lehet. Persze tegyük hozzá, hogy a mai, egyre kiszámíthatatlanabbnak tűnő világban tuti tipp nincsen.

Nagyszerű kortárs gyűjteményéből rendezett új tárlatot dolgozói javaslatai alapján a Musée d’art contemporain du Val-de-Marne. Kérdés, hogy az ötlet a kurátori munkát állítja-e kritikai fénytörésbe vagy a felelősséget akarja megosztani, esetleg csupán egy demokratizáló csapatépítésről van szó. Az eredményről Cserba Julia készített beszámolót.

Három iskolás annyira beleélte magát Winnetou kalandjaiba 1925 márciusában, hogy elszöktek otthonról, és India dzsungelei (!) felé vették az irányt. Egy asszony a kutyái testmelegével kezelte reumáját, de tönkretette anyagilag az ebadó, a városházán viszont csak kinevették. A magyar állam, a magyar nemzet és a magyar hadsereg becsületének megsértése miatt is könnyen bíróság előtt találták magukat az emberek, egy gyerekbántalmazó tanítót viszont azzal vett védelmébe a rácalmási plébános száz éve, hogy neki csak négyszer-ötször jelentették, hogy kíméletlenül veri a diákokat.

Csoportos létszámleépítést jelentett be a Dunaferr utódcégeinek a felszámolója. Mindez előrevetítheti a dunaújvárosi cég sorsát annak ellenére, hogy másodszorra is eladóvá váltak a csődbe navigált Dunaferr életképes részei. Egyre távolabb kerül egymástól a magyar acélipar megmentésének politikai lózungja és a rideg üzleti valóság.

A felgyülemlett indulatokat egyre nehezebb kanalizálni, mert az emberek naponta belelátnak egy-egy NER-hazafi zsúfolt kamrájába. Lehet utálni a Spart, a bankokat, de még inkább kezd ömleni a harag a kivagyi és könyöklő, vagyonával hencegő helyi kiskirályokra. A Fidesz közben kapkodni kezdett, egyik mentő ötlete okozza a következő lánggócot – értékeli a helyzetet Tamás Ervin.