Hogy Orbán Viktor igyekszik megakasztani az uniós költségvetés, illetve a segélycsomag elfogadását, az a kétségbeesésről árulkodik, mert a kapcsolódó jogállami mechanizmus a kormányfő politikai modelljét fenyegeti.
Így értékeli a helyzetet a Die Zeit. A kommentár úgy folytatja, hogy természetesen ezúttal is fel lehet háborodni a magyar vezető elvetemültségén, tekintélyelvű hatalmán és azon a brutalitáson, amivel újabb válságba dönti az uniót. Csak azért, mert az ragaszkodik a demokratikus játékszabályokhoz.
Az indulatok teljesen jogosak, de látni kell, hogy a helyzet kiélezése, a Brüsszellel szembeni ellenállás nagyon is része az Orbán által gyártott legendának. Történelmi díszletek között folytatja a játszmát, amely nyugatról nézve képtelenségnek tűnik, Magyarországon viszont annál sikeresebb. De idáig ügyelt arra, hogy ne fusson túl messzire a provokációkkal. Hiszen a magyar gazdaság nagymértékben függ az EU-tól. Az egységes piac és a támogatások nélkül az ország sokkal szegényebb volna. Orbán ezért nem pendítette meg soha a kilépést.
Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.
A HVG újságírói adnak pár tippet a vakációhoz.
A Magyar Olimpiai Bizottság kapta a legtöbbet, de utalták a szokásos 110 milliót az ATV volt elnöke vállalkozásának, és jutott némi apró a Rogán-szomszéd Csetényi Csaba cégének, egy Tiborcz-, illetve egy Mészáros-közeli magántőkealap érdekeltségének is.
Heorhij Tihij szerint inkább azt kellene megmagyaráznia a magyar embereknek, hogy miként sikerült „elcseszni” az ország gazdaságát.
Egyre fokozódik a miniszterelnökre nehezedő nyomás, melyet többnyire saját gazdaságpolitikai húzásainak köszönhet.
Az énekes már elnézést kért, amiért elragadta az aljas indulat.
Több oka is van a lakhatási válságnak.
