Nevéből rossz áruvédjegy lett, ez azonban jottányit sem változtat a szépirodalmi ösztöndíj tavaly nyáron elhunyt névadójának fajsúlyán. Az utóbbi háromnegyed esztendő pedig azt bizonyítja, hogy az ötven felé közeledő Térey rémisztő tempót diktált önmagának. Így aztán az elmúlt hónapokban jószerével nem volt olyan folyóirat, amelyben a nekrológok, emléksorok mellett – után – ne jelent volna meg Téreynek publikálatlan verse, novellája, esszéje, önéletrajzi regényrészlete.
