Miként a világegyetem teremtése, egy Christopher Nolan-film is egyetlen, nem mindig felfogható zseniális ötletre épül. Ezúttal arra, hogy a fel nem robbant bomba senkit sem érdekel, de az a főhős sem, akinek sikeres küldetéséről másnap nem írnak az újságok, nem mondja be a tévé. Ki tudja, már hányszor aludta át az emberiség a világ megmentését? Hol van az igazság a gondolat és az érzékelt világ között? Ott, ahol Nolan filmjei működésbe lépnek: álom és valóság határán, egy parányi, szinte érzékelhetetlen résben.
