Gergely Márton: A Joe, a rossz és a csúf

Az Egyesült Államok problémáinak forrása nem Donald Trump. A politikai kalandor mindössze ráérzett arra, hogyan szolgálhatná felemelkedését az ország ideológiai megosztottsága, a különböző társadalmi csoportok egzisztenciális félelme, valamint az egyenlőtlenségekből fakadó indulat.

Semmi sem jelzi viszont jobban az ország mély válságát, mint hogy napokkal a voksolás előtt Trump, bár alkalmatlannak bizonyult bármilyen közfeladat ellátására, még mindig bízhat az újraválasztásában. Pedig a szavazóknak elég lenne újranézni a jelenetet, amikor a koronajárvány kellős közepén az elnök a Fehér Házból azt javasolta a döbbent szakértők gyűrűjében, hogy az emberek védekezésként igyanak fertőtlenítőt, és napozzanak többet.

Racionális döntés esetén annál nem kellene többet ajánlani, mint amit az ellenzéki demokrata párt kínál Amerikának:

a jelöltjük képes elolvasni és megérteni a vegyszerek flakonjára írt figyelmeztetéseket.

A klipet visszanézve nem is az elnök tudáshiánya sokkoló, hanem a hanyagság, amivel a gondjaira bízott milliókat veszélybe sodorja, valamint a kétséget nem ismerő önbizalom, hogy minimális tájékozódás nélkül is egyedül ő tudja a frankót. Ezzel az attitűddel vágott bele elnökként mindenbe, és hagyott maga mögött romokat.

Íme a republikánusok, akik Trump bukásáért és Biden győzelméért kampányolnak

Sok veterán republikánus politikusnak az a meggyőződése, hogy a párt lelke csak úgy tisztulhat meg a New York-i milliárdos mételyétől, ha a demokrata Joe Biden győz az elnökválasztáson.

Politikai érvből is van elég Trump újraválasztása ellen. Nincs ígéret, amit ne szegne meg. Azt mondta, lecsapolja a washingtoni mocsarat, és morális megújulást hoz a politikába. De amikor az amerikai szolgálatok időben figyelmeztették a vuhani járvány veszélyeire, azt nem a polgároknak mondta tovább, hanem a kampányát támogató baráti milliárdosoknak, hogy menteni tudják tőzsdei befektetéseiket. Ahol lehet, kihasználja az elnöki posztból származó előnyöket családja és barátai érdekei szerint, privatizálja az amerikai diplomáciát, a saját zugügyvédjévé tette az igazságügyi minisztert, és ügyeinek eltussolására használja az elnöki kegyelem intézményét.