A szlovákiai médiapiacon vannak jó történetek is, happy enddel, ilyen például a gazdaságilag fenntartható, kemény, az oknyomozást sem megvető lap, a Sme pályafutása.
E sorok írója rövid ideig a közrádió munkatársaként Magyarországon dolgozott, és a média jeles napjain felvett zakójának hajtókáján mindig ott volt az apró, arany jelvény „SME” felirattal. Míg Szlovákiában soha senkinek nem kellett elmagyarázni, miért a jelvény és miért oly fontos, Magyarországon számos alkalommal volt szükség a felvilágosításra. Tekintettel arra, hogy a magyar, tulajdonképpen nem is létező médiapiacon alig vannak jó hírek, szenteljük a mostani, Pozsonyból szeretettel érkező írást egy jó történetnek.
A történet egy szabad, polgári napilapról szól.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Ez azért furcsa, mert másfél éve még ő kérte ezt. A magyar miniszteri biztos jelezte, hogy szó sem lehet a tárgyalások felfüggesztéséről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Az Átlátszó által indított per tárgyalására mást küldött maga helyett a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
