A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Hogyan dönthetjük el, megbízunk-e valamely vakcinában, és beadatjuk-e magunknak? Egy oltás hatásait otthoni kísérlettel nem tudjuk ellenőrizni, és az iskolában se tudják megcsinálni a gyerekek technokolból. Ezt nem olyan könnyű bizonyítani, mint azt, hogy létezik elektromosság vagy mágneses mező.
Marad tehát, mint a tudományos kérdésekben általában, a tekintély. Az egyik ilyen a kormány.
A magyar kormány kétmillió embert kiválóan meg tud győzni, éspedig szinte bármiről. E lehetőségével szívesen és gyakran él, és színes mesékkel eteti őket a migránsok vezéréről, Soros Györgyről, a mesekönyvekben lapuló, lesből támadó ereszcsatornáról, arról, hogy Orbán Viktornak nincs megtakarítása, és hogy egyetemeket – vagy akármit – elfoglalni nemzeti érdek.
Ha utólag lebuknak, sebaj: büszkén újságolják, hogy a pártért hazudtak. Ebből a nagy mesélhetnékből az következett, hogy a kétmillión túl viszont egyre többen vélik úgy, hogy amit mondanak, annak mindig az ellenkezője igaz.
Révész Sándor: Béke Nyugatunkra
A NER-világ nem népszerű a fiatalok körében, de együtt tudnak élni vele, ám előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik, hogy nincs nyugati élet nyugati közélet nélkül, írja szerzőnk.
Ez még nem is baj önmagában, hiszen ott vannak a kormánytól független tekintélyek. Tudományos testületek, intézmények, hatóságok, kutatóintézetek egyetemeken és máshol, szaklapok, szakújságírók és közmédia. Aki esetleg a pártnak nem hisz, azt meggyőzhetik ők.
Már amennyiben a függetlenségük legalább valószínűsíthető. Csakhogy a fenti mesék egyike az volt, hogy mindezeket megszállni, beszántani és pártszolgálatosokat kinevezni az élükre nemes és honvédő cselekedet. A legfrissebb gerezna a terítéken éppen egy egyetem. A lefolyóként üzemelő közmédiában ötpercenként bemondhatják, hogy a vakcina biztonságos, akkor sem erősíti az üzenetet; sőt.
