Spiró Györgynek a rendszerváltás utáni Magyarország szellemi és erkölcsi állapotáról 1996-ban írt darabja a mulatság és a megrendülés között egyensúlyozva az öncsalás mechanizmusáról mesél, a kibeszéletlen múltból átörökített félelmekről, a változás esélytelenségéről. Egy 1957-ben Amerikába disszidált magyar hazajön, hogy meghálálja régi ismerősének, amiért az 56-os forradalom leverése utáni megtorlás elől menekülésre biztatta. A Vendég (Kern András) a kopott panellakásban félig proli, félig kispolgári létbe belefáradt házaspárnak (Börcsök Enikő, Hegedűs D. Géza) virágcsokrot, bankkártyát, vadonatúj autót hozott ajándékba, és meghívást Amerikába.
