Varga Péter Pál gerincsebész: „Hat éves koromtól dolgoztam, semmit nem kaptam ingyen”

HVG: Azt szokta mondani, hogy „tisztes szegénységben” nevelkedett. Mennyiben különbözött ez mindenki más 50-es, 60-as évekbeli életszínvonalától?

Varga Péter Pál: Férfi családfenntartó híján a nagymamám viceházmesterséget vállalt, „másodállásban” pedig mosott. Édesanyámnak hol volt alkalmi munkája, hol nem. Így 6 éves koromtól éjszakai ügyeletben én nyitottam kaput a későn érkezőknek. Az így keresett 10-20 fillérekből részesedést kaptam a nagyitól. Délutánonként és hétvégeken a Lehel piacon egyik osztálytársammal magunk eszkábálta alkalmatosságon gurítottuk haza – persze hálapénz reményében – az ismerős nénik szatyrát. Nyáron fuvarosoknál dolgoztam, az így keresett pénzből tellett egy rend új ruhára. Középiskolásként a Bosnyákon éjszakánként targoncáztam, egyetemista koromban pedig több más pénzkeresetem mellett zsíros állásom volt a Boy szolgálatnál, bútorokat szállítottunk.  Ezekben az években az emberek között nem voltak kiáltóan nagy vagyoni különbségek, én sem éreztem azt, hogy szörnyű nehéz sorsom lenne.