Az a kényelmes és lomhán ringatózó szedán, amelynek fényszórói egy David Lynch-filmben a hollywoodi Mulholland Drive kacskaringóit világították meg, most a tradicionális Közép-Nyugat végtelen útjait koptatja. Az atmoszféra ugyanaz, a hangulatot a megbicsakló zongora és a tétova gitárok minimális, melodrámai zenei kísérete adja, az énekesnő suttogásai és sóhajtásai a fekete-fehér éjszakához szokott szemnek és fülnek szólnak.
