Bepillantás az „újpestiségbe” Ladányi János új kötetével
Ladányi a tavalyi „szubjektív tudományos önéletrajza” után elmeséli önmaga nem tudományos históriáját, középpontba helyezve gyermek- és ifjúkora terepét, az 1950-ben Budapesthez csatolt s ezzel tönkre is vágott Újpestet.
Sok előnyét ugyan nehezen lehetne sorolni a pandémiának, az viszont bizonyosnak látszik, hogy a kényszerű bezártság a munkamániás írástudóknak ihlető forrássá vált. A szókimondó szociológusnak, a szakmája állóvizét kutatásról kutatásra, könyvről könyvre felkavaró Ladányi Jánosnak például egyenesen kapóra jött a járvány. Immár a második olyan önéletrajzi írását adja közre, amely a Covid nélkül szinte bizonyosan meg sem született volna.