Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A háborúnak messze nincs vége, mégis milliók fordulnak vissza a menekülésből: van akit a honvágy hajt, van akit a lelkiismeretfurdalás, van akit a remény ösztönöz: mégiscsak biztonságosabb lesz otthon mint a háború elején. A valóság azonban ijesztő és szürreális. A Lengyelországból Kijevbe tartó menekültek néhány nappal a fővárost célzó újabb rakétatámadás előtt sejtik, mit kockáztatnak, mégis kitartanak. Fáradt hírnökei annak, hogy lehet Ukrajnában újrakezdés.
A lengyel-ukrán határon fekvő Przemyśl vasútállomásán légvonalban 100 méter választja el az ukrán utasok két sorát. Néhányan most érkeztek ide Kelet-Ukrajnából: a rémült arcokon, a lesoványodott testeken, a kimerült tekinteteken látszik, honnan jönnek. Idős nagypapa tartja karjában az unokáját, hopp-hopp játékot játszik vele, az édesanya közben elmélyült telefonbeszélgetést folytat. Feszülten és fáradtan várják a Varsóba és Berlinbe tartó vonatokat.
