Vajon a Vajdasági Magyar Szövetség harmadik elnöke őszintén hitt abban, amit és ahogyan csinált, vagy olyan kényszerhelyzetben cselekedett, amelyben nem is tehetett volna mást, mint hogy ezt az erkölcsileg nehezen vállalható szerepet vállalja élete végéig? Vélemény.
Elhunyt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség harmadik elnöke. Sokan megrendülten búcsúztatták, számbavették politikai örökségét, hagyatékát, erényeit. A megrendült hangú megemlékezésekhez feltétlenül hozzá kell tenni: Pásztor István a vajdasági magyarság megfellebbezhetetlen vezetőjeként ment el. És ő volt hosszú időn át a NER délvidéki helytartója is.
Pásztor István a legnagyobb vajdasági magyar párt irányítását 2007-ben vette át, miután egy szégyenteljes választási fiaskót követően elődje, Kasza József lemondott tisztségéről. Kasza 12 éves elnökségére a legnagyobb árnyékot az vetette, hogy nem tudott létrejönni a magyar pártok összefogása, és részben emiatt a vajdasági magyar választók jelentős része passzívvá vált. Azok pedig, akik mégis elmentek szavazni, fele részben nem magyar nemzetiségi pártra voksoltak.
2007-ben a vajdasági magyar politikai színtér romokban hevert: a VMSZ és a választók kegyeit kereső két-három kisebb magyar párt a folytonos egymás közötti személyeskedő torzsalkodások miatt hitelüket vesztették, az értelmiséget elidegenítették maguktól és a kisebbségi önkormányzatiság kínálkozó lehetőségeivel sem tudtak mit kezdeni.
Ilyen állapotokat örökölt Pásztor István, aki Kasza után átvette a párt irányítását. Pásztor a vajdasági kormány egyik „minisztere” (titkára) volt akkoriban. Lassú, halk, de határozott beszédmodorával a nyilatkozni mindig kész Pásztor az impulzív, nehézkesen beszélő, hangulatember Kasza József szöges ellentétének mutatkozott a kezdeti időszakban. Valószínűleg nem kis mértékben személyes sármjának is köszönhetően nagyon rövid idő alatt sikerült gyökeres változásokat véghez vinnie.
Bozó Szabolcsot a bátyja beszélte rá, hogy tegye fel a képeit az Instagramra – és megtörtént a csoda. A 33 éves amatőr alkotó ma befutott művész, olyanok veszik a képeit, akiket korábban, csaposként, legfeljebb kiszolgálhatott volna.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
