Korcsák Mónika nem készült aktivistának. Nem akart aláírásokat gyűjteni és egy bánya lehetséges egészségügyi kockázatait böngészni. 2020-ban a polgármester egy lakossági fórumon tájékoztatta a pilismarótiakat, hogy bányát terveznek építeni. Mónika nem volt ott ezen a gyűlésen, de hamarosan azon kapta magát, hogy aláírásokat gyűjt, egyesületet alapít és arról beszélget a társaival, hogy kezdeményezzenek-e helyi népszavazást.
Ősszel hat ember történetén keresztül mutatom meg, hogy igenis vannak eszközeink jogaink megvédésére, szabadságunk kiharcolására. A második, Mónika története arról szól, hogy egy nem kívánt, környezet- és természetromboló beruházás elleni fellépésben hogyan használható a helyi népszavazás.
Mónika eredetileg nem támogatta a népszavazás ötletét, mert tartott tőle, hogy nehéz lesz az embereket megmozdítani. A helyi népszavazás erős lehetőség a helyi döntésekbe való közvetlen beleszólásra, de nem könnyű élni vele. A kérdést először hitelesíttetni kell a helyi választási bizottsággal, majd adott időn belül a helyi önkormányzati rendeletben meghatározott számú aláírást kell gyűjteni. Viszont mivel a hitelesítésről helyben és nem a központi intézményrendszer dönt, egy-egy kérdés könnyebben átcsúszik a hatalom kezei között.
Tovább aprítja az egykori akadémiai kutatóhálózatot a kormányzat. Meglehet, hogy a humán tudományokkal foglalkozó intézetek megszűnnek, ha azokat végül valóban az ELTE-hez csatolják.
Egy év alatt jelentősen romlott Orbán Viktor kormányfői alkalmasságának megítélése, Magyar Péter viszont tömegeket tudott meggyőzni arról, hogy kompetens vezetője lehetne az országnak.
A dollárral szemben kétéves csúcsot is döntöttünk.
Egymilliós ruhát és nyolcmilliós táskát vélt felfedezni.
