Tóta W.: Add ide a didit!

Ideje letenniük a lantot – mondja Lázár János a külföldi építővállalatoknak, ugyanis megszállás alatt állunk, szerinte. Francia, osztrák, német lánctalpak alatt nyög a magyar föld. A lant letevése úgy történne, hogy ezek a cégek eladják magyar érdekeltségüket az államnak, vagy „egy magyar vállalkozónak”. És itt kiborul a kérdések bőségszaruja, tekergőznek a kérdőjelek egymás hegyén-hátán. Nyilván a legelső, ami előbukkan, úgy hangzik, hogy vajon megőrült-e az építésügyi miniszter. Erről majd a maga idejében.

Ennél precízebb kérdés a vételár. Minden eladó, ahogy azt Andrzej Wajdától Hobóig megénekelték sokan, tehát Strabagot vagy cementgyárat is lehet adni-venni; viták nem ebből alakulnak ki, hanem az árcédula körül.

Például azt mondja a cementgyáras bergengóc, hogy ő ezermilliárd forintra tartja a kóceráját, most cseréltette a szimmeringeket, ennyit ér, olcsóbban nem adja. A magyar állam éppen a legprivátabb testhajlataiban kaparászik pár százmilliárd után, hogy a repteret kifizesse, szóval a takarója nem találkozik a végtelenben az egyenesekkel.

Szóba jöhet még „egy magyar vállalkozó”, és ahol harmincmilliárd leesik csónakra a pénzünkből, ott akadhat több is, de ez eddig csak egy gyár, és még fel kéne vásárolni az egész szektort.

Lázár János: Szaporodni kell, fegyverkezni, és „magyar" betont önteni a paksi bővítésbe

Az építési miniszter szerint azért kell kiszorítani a külföldi cementgyártókat, mert a Paks II. alapozása hatalmas üzlet lesz, rengeteg beton kell majd. Mészáros Lőrinc közben éppen vesz egy cementgyártó céget.