Hiába örültek a nyomozók, amikor 30 év után találtak egy perdöntő ujjlenyomatot. Ekkor jött ugyanis az igazi rejtély

Eleinte úgy tűnt, hogy hiába nyitotta újra a három évtizede megoldatlan ügyet a londoni rendőrség. A bizonyítékraktárban lévő telefonról két új ujjlenyomatot is le tudtak venni, de az egyik egy rendőré volt, a másik egy szakértőé, aki a helyszínelés után vizsgálta át a kagylót a rendőrség kérésére.

2013 volt, és egy 1984-es gyilkosságot vettek elő hosszú idő után a brit nyomozók. Az áldozat a 62 éves lengyel férfi, Roman Szalajko volt, aki akkor egy ideje már Londonban élt. Három gyereke volt, de régen elvált, egyedül lakott Kennington városrészben, és nem volt túl jó egészségi állapotban, bottal járt.

Az ismerői azt mondták róla, hogy nem sokat osztott meg saját magáról, titokzatos fickó volt. Sok készpénzt tartott a lakásában, és a pénztárcájában is több ezer fontot hordott. Szeretett fogadni egy helyi fogadóirodában, és kaszinóba is eljárt. Több hölgyismerőse volt, de csak barátként, hogy társaságot jelentsenek egymásnak, ha már magányosan élnek.

Szalajko február 7-én délelőtt egy ismerősével, Michael Peddubriwnyvel beszélt telefonon, amikor elnézést kért, mondván, kopogott valaki. Miközben Pedduriwny tartotta a vonalat, azt hallotta, hogy Szalajko az ajtóhoz megy, egy kis idő után azt kiáltja angolul, hogy "mit akarsz?", majd rögtön utána, hogy "Segítség! Segítség!. A vonal kisvártatva megszakadt.