Tompa Andrea: Nem vagy egyedül

Van egy nő. A mesternőm. Ritkán látom, messze lakunk egymástól, de amikor találkozunk, nagyokat szoktunk röhögni. Mindent átélt, amit az előző század a mérgező rendszerből képes volt létrehozni. Két totalitárius rendszer túlélője. Nem áldozata, hanem túlélője. Nem ő mondja magáról, én gondolom így. Élni akar. Kedve van élni. Ezért is vigyáz magára. Mindenben mértékletes. Mindig mértékletes volt, egyedül tán a könyvek iránti szenvedélye volt túláradó, az ilyesmit nemcsak elnézem, de osztom is.

Nem emlékszem, hogy panaszkodott volna valamire, legfeljebb a rosszul záródó ablakokra, de lakása egyre magasabb bérleti díjára már nem. Ő az én Szókratészem, aki a négy fő erényre törekszik mindig: igazságosság, mértékletesség, bölcsesség és nem utolsósorban: bátorság. Bátorság az élet szeretetéhez. Amióta ismerem közös kis diktatúratapasztalatunk korából, a világot tényként veszi tudomásul. Saját sorsával együtt megpróbált mindent megélni, a rettenetben gerincesnek maradni, tudomásul venni és végül megérteni, ami emberi ésszel befogadható és megérthető.

Most, a kilencvenhez közel is folyamatosan olvas. Újraolvassa biztonságos olvasmányait, amelyek rendíthetetlenül állnak mellette, feloldották a magányát, a világot felfogható és rendezett hellyé tették. Nemcsak közös születési helyünk fűz össze minket, de ez az ajándékba kapott lét a maga borzalmával és nem szűnő gyötrelmeivel is közös, ahogy ki- és elbeszéljük egymás számára. Vagy épp egymást olvassuk. Így sokkal könnyebb hordozni a létünket.