Rettenetes évet zárunk.
A szomszédunkban halomra ölik az országuk függetlenségéért harcoló ukránokat, miközben a Nyugat egyre ingatagabb abban, hogy meddig és miként van képessége az oroszokkal szemben patronálni a megtámadott országot. Hazánk kormánya nem inog, áll, mint a cövek, és kérlelhetetlenül elutasít mindent, ami az orosz agresszorral szemben védelmet jelentene a szomszédos országnak.
Eközben Izraelt galád módon támadták meg gyilkos terroristák és több mint két hónapja, hogy az elrabolt túszok egy része még mindig az ő fogságukban szenved.
E rettenetes és felfoghatatlanul szörnyű tragédiának a kontinensünkre kiható tanulsága, hogy a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal újra összeér, műveletlenségüknél csak gyűlöletük nagyobb – kiabálják Berlin, Amszterdam, London utcáin, hogy a “folyótól a tengerig”, de mint a Wall Street Journalban olvashattuk, az ordibálók többségének fogalma sincs melyik folyóról és melyik tengerről is beszél.
