Mit hozhat Orbánnak a kiskorúak megrontásáról rappelő Dopeman?
Nemcsak Majka, Dopeman számai is gondot okozhatnak Orbán Viktornak.
Milyen érzés a családnak, a testvérnek vagy a segítőnek átélni egy nyilvánosság előtt vállalt halálos betegséget? Karsai Dániel öccse, Karsai Péter és ápolója, Márkovics Ákos hónapok óta közvetlen közelről követik végig az ALS-beteg alkotmányjogász küzdelmét, de még három hónapja sem gondolták volna, hogy a történet ennyi pozitív dolgot rejt magában. Mondják-e néha Dánielnek, hogy pihenjen egy kicsit, tehernek érzik-e a betegséget, mit gondolnak az életvégi döntésekről, és legfőképpen, miért érzik magukat a világ két legszerencsésebb öccsének? Páros interjú.
hvg360: Testvére, Karsai Dániel teljes nyíltsággal beszél arról, hogyan éli meg betegségét, nem eltitkolva a legnehezebb pillanatokat sem. Kevesebbet beszélünk viszont arról, milyen mindezt a családnak átélni. Önök hogyan birkóznak meg a mindennapokkal?
Karsai Péter: Az ALS tavaly augusztus 25-én lényegében berobbant az életünkbe. Bár korábban voltak már betegségre utaló jelek, például Dani nem tudott olyan ügyesen fogni az egyik kezével, azt csak a kaposvári diagnózis után tudtuk meg, mivel állunk szemben. Egyik napról a másikra nem csak az új helyzethez kellett hozzászoknunk, hanem a pánikhoz, az aggodalomhoz és a „te jó ég, mi lesz most” érzéshez is.
hvg360: Vissza tud emlékezni arra a pillanatra, amikor a család is felfogta, mi történik?
Karsai Péter: Szerencse, vagy szerencsétlenség, de van néhány orvos a családban, így nagyvonalakban tudtuk, miről van szó. Szörnyűséges hírek sajnos nagyon sok családban előfordulnak, most mi voltunk a soron. Padlóra kerültünk, éltük a hétköznapokat, közben próbáltunk Daninak is segíteni, de ez nem volt könnyű, mert az első hónapokban végtelenül magába zárkózott.
A sorsfordító pillanat tavaly december 21-én jött el, ekkor vette át az új, akadálymentes lakása kulcsait, és döntötte el, hogy élni akar. Azóta is döbbenetes vitalitás és életigenlés van benne. Ő ugyan esküdözik, hogy nem tudja, kitől kapja az energiát, de az biztos, hogy körülötte mindenki részesül belőle. Nagyon örülök egyébként, hogy a mélypontot Ákos nem élte meg, és már csak a ’jót’ élvezi ki.
hvg360: A jót? Lehet egyáltalán így hívni a helyzetet, amelybe belecsöppent?
Márkovics Ákos: Én abszolút így érzem. Május végén egy internetes álláshirdetésre jelentkeztem, ebben annyi volt, hogy egy 46 éves ALS beteg mellé keresnek segítséget. Megörültem, hogy itt van a kerületben, úgyhogy mit veszíthetek alapon jelentkeztem rá. Nagyon rövid időn belül találkoztunk is Danival, átbeszéltük, neki mire van szüksége, én mit tudok nyújtani, majd belevágtunk, és pillanatok alatt megtaláltuk a közös hangot. Számomra egyébként a legrosszabb azt látni, hogyan halad előre a betegség. Amikor elkezdtem, Daninak minimális segítségre volt szüksége, felsegítettem a pólóját, vagy megkentem egy szelet vajas kenyeret. Épp akkor szereztük be a rollátort, most meg már könyveket pakolunk rá, mert átvette a helyét a kerekesszék.
Ezeket a negatív dolgokat leszámítva én azt hiszem, hogy a segítségünkkel Dani teljes életet tud élni, és ezt az bizonyítja, hogy boldog.
Karsai Péter: Nem véletlenül fogalmaztam így. Ákos nekünk családtag, egész pontosan Doktor Professzor Márkovics. Mielőtt az interjúra jöttünk, Dani annyi útravalót adott, hogy ne törődjünk a külvilággal, érezzük jól magunkat. Ez nem nehéz, amúgy is leírhatatlan mennyiségű időt töltünk nevetéssel. Mindannyian érzékeljük Dani állapotát és az ebből adódó nehézségeket, de azt gondolom, hogy miután ő semmilyen módon nem drámázik – se nekem, se Ákosnak, se a BBC-nek –, nekünk sincs túl sok jogalapunk arra, hogy elkezdjünk a sarokban guggolva összesírni egy százas papírzsepit.
hvg360: Nincsenek olyan pillanatok, amikor azt érzik, hogy ez túl nagy teher?
Nemcsak Majka, Dopeman számai is gondot okozhatnak Orbán Viktornak.
Az ország üzemeltetésére más is képes. Amit csak ők tudnak, abból pont elég volt. Európa visszavár.
Ha a tusványosi beszéd a NER szellemi iránytűje, Orbán most fordítva tartja.