Tóta W.: Életvégi döntés

“Ez a rendszer nem egészséges. Megváltoztatása közérdek. Ám ehhez előbb Orbánnak meg kell buknia. És ez csak akkor lehetséges, ha az esélytelenek előreengedik az esélyest.” Vélemény.

Az írás ott a falon. Lehet még egy kicsit teszetoszáskodni, de nem sokat. A választók felcihelődtek – sosem látott tömegben –, és választottak. Két mondanivalójuk volt. Az egyik, hogy örömmel szavaznak Orbán rendszere ellen, annak leváltására. A másik, hogy ezt nem az eddigi ellenzék pártjaira bíznák. Viszonylag egyszerű a dolguk az Európai Parlamentből kiesett, vagy oda be sem jutott pártoknak: csődeljárás és a bútorok kisorsolása. Most a legérdekesebb az, hogy mi legyen a DK-val és csatolmányaival. Lőjük le a poént statáriálisan: le kéne vonulni a pályáról, legalább egy körre.

Gyurcsány Ferenc éveken át építette ezt az egységet, nem is sikertelenül. Folyamatosan szívta el a tápanyagot, az embereket és a közfigyelmet, mint egy lassan növekvő majomkenyérfa. Fél évvel ezelőtt már az ellenzék legnagyobb ereje volt – messze lemaradva a kormánypárttól, de mégis alternatíva nélkül. Működő, jól szervezett párt, bevethető politikusok vették körül, önkormányzati pozíciók, némi saját média és nagyjából stabil ideológia. A baloldal maradékát, törmelékét már utolsó taktikai műveletében rántotta be, és ez így volt logikus. Baloldalnak lennie kell.