Horn Gábor: Az orbáni külpolitika nem csak nevetséges, de évtizedes lemaradással is fizetünk érte

A megroppant népszerűségű kormány belpolitikai gyakorlatát mindenki megtapasztalja hétköznapjai során. A kórházakban nincs elég szakorvos, nincs klimatizálás, a közoktatás minősége, attitűdje, módszertana mind elviselhetetlenebb a tanároknak és diákoknak egyaránt. Az egyetemre kerülő diákok célországa: bármelyik nyugat-európai ország, csak el innen, el. Az élelmiszerárak 15-20 százalékkal magasabbak, mint például Olaszországban. A gazdaság az enyhe hanyatlás és a stagnálás között lebeg, amikor épp stagnál, a kormány sikerjelentést küldd. És ismerjük a Karmelita ígéreteit is: hazánk lesz a legélhetőbb ország, 2030-ra Ausztriát megelőzzük, és általában is, talán csak a Kutyapárt „ingyen sör, örök élet” biztató választási szlogenje tűnik nehezebben megvalósíthatónak, mint a kormány – fedezet nélküli – ígéretei. Még képtelenebb azonban a külpolitikai mozgása a kormánynak.

A nagy hangerő, a mosolyfakasztóan grandiózus célok, a a kormányzat erkölcsileg megengedhetetlen vagy máskor simán kínos külhoni mozgása az értékskála negatívtól nulláig terjedő tartományában marad. Sajnos valóban ez a pontos eredményességi mutató: hatalmas és fölösleges harcokkal elvesztünk valamit, majd legjobb esetben “kiharcoljuk”, hogy visszakapjunk valamit (vagy annak a töredékét), amit elvesztegettünk.