Para-Kovács Imre: Majka számolt a következményekkel

Annak idején, amikor a szövegcentrikus könnyűzene rajongóinak fókusza és hiperérzékeny górcsöve az alternatív szcénától a rap felé fordult, három hiphopforrás is fakadt Magyarországon, amelyek időben ugyan nem estek pontosan egybe, azonban innen, a távoli jövőből (ami most persze közeli jelen) összemosódnak, illetve összemosom őket a könnyebb érthetőség kedvéért, vállalva a pontatlanság vádját, de elkerülve a hitvitákat az elsőzés győztesének tekintetében.

Fenyő Miklós, a Neurotic és Geszti Péter egyaránt ebben a korai szakaszban művelte a rapet, egymástól függetlenül és elmondhatatlan távolságban, azonban – most már, megszabadulva akkori előítéleteimtől – hasonlóan magas színvonalon, eltérő tartalommal és célokkal.

Fenyő Miklós szórakoztatni akart, bumm-bumm-black, aki most odaáll, rajta egy fényes breakoverál, feszül a mellén a baseball-ing, legalább két év body-building, míg a Neurotic jelentést küldött a világ alatti világból, még hogy szárnyakra tépve ne repüljek, Jézus zsarukkal állt szóba, én meg meneküljek?, Geszti Péter pedig a kifinomult humor felé nyitott, és az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, aki most vagyok, de szinte semmi információm sincs az ezt követő föld alatti rapnemzedékről, akik a rendszerváltás után továbbvitték a lángot.

Dopeman 2012 környékén jött ki az Elnök úr-klippel (közreműködött KicsiDope), és bár azóta némileg megváltozott a hozzáállása a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez, akkoriban elég negatívan vélekedett Orbán Viktor teljesítményéről.