A nevető harmadik

Emellett alapkezelőként mindig azokat a lehetőségeket keressük, ahol a legszélsőségesebb események ellenére is tudunk pénzt keresni. Az előttünk álló turbulens időszakban a feladataink egyike, hogy olyan piacokat, szektorokat keressünk, amelyek a vámháborúk jelenlétében és/vagy hiányában is jól tudnak teljesíteni.

A helyzet meglehetősen érdekes. A vámok bevezetése, főleg, ha általános, minden termékre, lényegében minden releváns kereskedelmi partnerre vonatkozik, valójában sok szempontból zsákutca. Ennek oka, hogy a globalizált pénzügyi rendszer esetén nem az aranystandard van érvényben, hanem egymással lényegében szabadon kereskedett devizák. Így egy tíz százalékos vám az érintett kereskedelmi partner devizájának tíz százalékos leértékelésével szinte teljes mértékben kompenzálható.

A piac pedig előre árazó mechanizmus. Tehát a valószínűleg bekövetkező forgatókönyveket a piac elkezdi árazni. Így tavaly, amikor Donald Trump választási esélyei nőni kezdtek, a piac elkezdte beárazni a belengetett vámokat, és már előre kompenzálni azokat az országokat, amelyeket ez potenciálisan sújthat. Például a mexikói peso részben emiatt gyengült húsz százalékot a dollárral szemben. Vagyis a déli szomszédra kivetett huszonöt százalékos vám hatásait már csaknem kompenzálta is az árfolyam gyengülése.

Leegyszerűsítő lenne ugyanakkor azt mondani, hogy egy árfolyammozgással már túl is vagyunk a dolgok nehezén, nincs itt semmi látnivaló. Ugyanis a dollár ereje az USA gazdaságának versenyképességét számos ponton csökkenti. Épp ezért különösen vicces, hogy a leendő Trump-adminisztráció erős emberei már most panaszkodnak az erős dollár miatt. Pedig a vámok belengetésével pont ők okozták a dollár erejét. Nehéz lesz gyenge dollárt és a kereskedelmi partnerekkel szemben magas vámokat fenntartani, vagy hát inkább lehetetlen, de hajrá, majd megküzdenek egymással a felek. Legalább kiderül, hogy a vámokkal történő fenyegetés valójában tárgyalási alap vagy valódi szándék.