Martini Noémi: Náci minimalizmus

A már csak Ye néven futó amerikai rapper és divattervező Kanye West azzal sokkolta rajongóit és a nyilvánosságot, hogy a Yeezy webshop oldaláról lekerült minden ruhadarab kedd reggelre, csupán egy fehér póló maradt: fekete szvasztikával díszítve. Aki követi a rapper ámokfutását a közösségi médiában és a közéletben, nincs teljesen meglepve. Ye már egy ideje nyíltan antiszemita és rasszista tartalmakat tesz közzé. A reggeli négyes-hatos tömegében, hírolvasás közben mégis ébresztően hatott a horogkeresztes póló képe a generációm számára meghatározó zenei és divatikontól. Persze, tudjuk, a szélsőjobb teret hódít nem csak Európában, Amerikában is, arra azonban nehéz magyarázatot találni, hogyan érte el az újnácizmus a liberális, védett tereket, hogyan szivárgott át a politikából a popkultúrába, és hogy erre reflexből miért nem mindenki felháborodással reagál.

Pár héttel korábban hasonló szimbólum láttán kaptam sokkot, amikor reggel a telefonom után nyúltam: Elon Musk karlendítésével volt tele az internet. A gesztusnál csak a szalagcímek és online vélemények áradata döbbentett le jobban, melyekben az egyértelműt elmismásoló hangadók értekeztek arról, mi számít birodalmi karlendítésnek. Merre fordítsuk a tenyerünket, milyen karmagasság a megengedett, először a szívre, majd az emberek felé kell-e gesztikulálni.

„Ha Elon Musk karlendítése nem náci jelzés, akkor próbáld ki holnap a munkahelyeden” – próbált a relativizálókra hatni egy mém.

Egy grafikon abban segített eligazodni, hogy milyen magasságban mit szokás jelezni a karunk felemelésével. A fokozatok a következők: nyugalmi állapot, kutyasimogatás, taxi leintése, náci karlendítés, pincérnek intés. Viccnek szánták, de nevetni nehéz remegő ajkakkal.

Elon Musk triumfáló mozdulata előtt pár nappal egy reggeli kávéra igyekeztem, úgynevezett első randevú. Intelligens, budapesti fiú, nagy a szeme, hosszú a haja, üzenetváltásban érdeklődő és rendes. What could go wrong? Mi baj lehet belőle?