Ez a hét páratlanul fontos a háború utáni történelemben, mert hosszú időkre meghatározza a földrész sorsát. Most derül ki ugyanis, hogy képes-e a kontinens a saját jogán geopolitikai tényező lenni, vagy pedig marad gazdasági tömörülés, tényleges politikai befolyás nélkül.
Hogy Donald Trump amerikai elnök elárulja Ukrajnát, az várható volt, de hogy ennyire arcátlanul, megalázóan és nyilvánosan csinálja, az sokkolta az európaiakat. Ám ez még a javukra válhat és vannak is jelek, hogy végre felébrednek – fejti ki Dan Perry, az AP londoni tudósítója.
Mint rámutat, az még csak hagyján, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt kidobták a Fehér Házból, az igazi gyalázatot az jelentette, hogy Trump emberei a katonai támogatás fejében megzsarolták az ukrán vezetést az ásványkincsek ügyében. Az elnök a szerződés aláírására és az ellentétek eloszlatására érkezett Washingtonba, de belesétált a csapdába. Kiderült, hogy Amerika az orosz feltételek alapján akar békét. Az EU számára ekkor kezdődött a számvetés a hogyan továbbról.
Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.
Ismeretlen tettes ellen folytatnak nyomozást.
A Pentagon közölte, hogy világszerte felülvizsgálják az USA valamennyi szövetségesének szánt szállítmányokat.
A szerbiai hatalom és a több városban előrehozott választást követelő diákmozgalom is radikalizálódik.
