„Apám, aki egy soha el nem mondott történet terhét cipelte a vállán, mindent tudott a kényszerű magányról. Hogy kizuhansz valahonnan, és soha nem érsz földet. Vagy csak biciklizel körbe-körbe, de nincs hova hazamenned” – emlékszik a már középkorú Éva viszonylag fiatalon elhunyt édesapjára, akit nagyon szeretett, de akihez nem tudott igazán közel kerülni.
