Ahhoz, hogy a Gázában folyó háborúhoz, az Izraelben folyó válsághoz viszonyulni tudjunk, és a tényekhez hű, erkölcsileg következetes álláspontot fogalmazzunk meg, nem kell sem Izrael-pártinak, sem palesztinpártinak lenni. Az élet pártján kell állni, emberek iránti empátiára van szükség. A 2023. október 7-ei terrortámadás izraeli túszai közül ötven még mindig fogságban van, a Gáza elleni háború és az éhínség pedig folyamatosan szedi az áldozatait. Az élelmiszerhiány miatti súlyos válságra immár nemcsak a nemzetközi segélyszervezetek, de a Netanjahu-kabinettel szorosan együttműködő Donald Trump is figyelmeztetett. Hogyan lehet ezekkel a tragédiákkal szembenézni?
„Pontosan tudom, hol voltam 2023. október 7-én” – ezt a mondatot sokan elmondhatják, hiszen tömegeknek vésődött az emlékezetébe a példátlan erőszak. Jámbor András is így idézte fel pár napja az 1200 izraeli és külföldi állampolgár lemészárlását, a 250 civil és katona elrablását Facebook-posztjában. Emlékezése azonban itt nem ért véget, ugyanabba a mondatba más is belefért.
Fontosnak tartom felhívni erre a hangra a figyelmet, de előbb tekintsünk vissza. 2023. október 7-e nem pusztán fekete nap, de Izrael számára olyan, mint Amerikának volt Pearl Harbor vagy szeptember 11-e. Az kétségtelen, hogy a holokauszt óta ez volt a legnagyobb számú zsidó áldozatot követelő támadás.
Ez a tragédia nemcsak Izraelt rázta meg, hanem a világ különböző tájain élő zsidó közösségeket, meg persze mindenkit, akiben megszólalt a humanitás – identitástól függetlenül.
Magyarországon például annyira összezárt a zsidó közösség, hogy még az egymással amúgy konfliktusos viszonyban lévő vallási csoportok is közösen álltak ki. Ezzel együtt sajnos a vélemények is nagyon egy irányba mutatnak a közösségen belül.
