A kütyüjüket nyomkodják, a billentyűzetet verjék, vagy vegyenek szépen tollat a kezükbe, és kanyarítsanak csinos betűket?
A válasz nem vagy, hanem és: mindegyikre szüksége van és lesz a felnövekvő nemzedéknek.
Az elsősök a mostani tanévkezdéskor is hozzálátnak tehát a betűvetés elsajátításához, méghozzá mindenhol. Félreértésen alapulnak az utóbbi évek visszatérő hírei, amelyek szerint egyik-másik országban a számítógépezés javára lemondtak a kézírás oktatásáról.
Ami visszaszorulóban van, az a szépírás megkövetelése – a kalligráfiára nagyjából a XIX. századig volt szükség, amíg jórészt kézírással készültek a hivatalos iratok. Ami pedig változóban van, az a folyóírás megítélése. Valóban van néhány ország vagy akár országon belüli régió, ahol elfogadottá válnak az akkurátusan összekötött betűk helyett a nyomtatottra hasonlítók. Éppen ez, vagyis a folyóírás visszaszorulása szokott azokhoz a hírekhez vezetni, amelyek szerint itt-ott nem tanítanak kézírást.
Az nem kérdés, hogy a számítógépes szövegkészítés szinte megkerülhetetlen. A kérdés inkább az, hogy ennek mi a hatása a kézírásra, illetve általában a tanulók képességeire. Egyértelmű válaszok még nincsenek, de szaporodnak a tudományos adalékok. A legutóbbiak egyike két norvég pszichológus kísérlete. Audrey Van der Meer és kollégája EEG-vel mérték alanyaik (nem túl nagy csoport: 36 egyetemista) agytevékenységét, és azt állapították meg, hogy a kézzel írás sokkal inkább megmozgatta az agysejteket, mint a billentyűzet használata.
Több korábbi kutatás ennek a magyarázatát is megtalálni vélte, mégpedig az írás sebességében. Jegyzetelés közben a gépíró (ha kellő gyakorlata van) szinte egy az egyben képes rögzíteni a hallottakat, így az írás mechanikus tevékenység lesz. A lassabb kézírás megköveteli, hogy a hallgató már menet közben kiszűrje a fontos információkat, és az ilyen tartalmi összefoglaló papírra vetése nyilván élénkebb agymunka. Igaz, hasonló kivonatolás gépbe is írható, és ez nyilván hasonló agymunkát igényel.
