A legritkábban a vezető lesz rosszul az autóban, mert ő tudja, mi történik, és mi fog történni. Ezért járnak mostanában rosszul az utasok az e-autókban, mert a sok évtizedes tapasztalatok híján ők most még kevésbé tudnak felkészülni a gyorsulásra, fékezésre. És itt jöhet a következő baj: ha elterjednek az önvezető járművek, akkor az egykori vezető is utassá válik, és őt is váratlanul érik majd a gyorsulások, lassulások, irányváltások. Az autonóm járművek hátrányának tűnik az is, hogy azok egy hús-vér vezetőtől eltérően ma még nem tudják megváltoztatni a vezetési stílusukat, ha az érzékenyebb utasuk kíméletesebb bánásmódot igényel.
A tengeri, illetve általánosabb értelemben utazási betegség köztudott oka, hogy összeütközésbe kerülnek az érzékek: mást tapasztal a belsőfülben elhelyezkedő egyensúlyszerv, és mást lát a szem, mást hall a fül. Ha az eltérés túl nagy, akkor – legalábbis az arra érzékenyeknél – az agy szédüléssel, hányingerrel reagál.
Egy gyakran idézett szakértő, William Emond francia mérnök arra hivatkozik, hogy az e-autóban ülők agya nem támaszkodhat a hagyományos kocsikban szerzett régi tapasztalatokra. Itt nem érvényes, hogy a motorzaj előre jelzi a pár pillanaton belül várható gyorsulást. Elmarad a felpörgő, majd lelassuló motornak az a hangja is, amely a sebességváltással járó apró döccenést kíséri – már csak azért is, mert az e-autókban nincs sebességváltó. Ráadásul az e-autók szokatlanul erősen képesek gyorsulni.
