A hét fogalma: liberális világrend
A gazdasági és politikai szféra globális vezetőinek konferenciáján, a davosi Világgazdasági Fórumon kevés ember részesül abban a megtiszteltetésben, hogy a beszédét állva tapsolják meg. A héten ez történt meg Mark Carney kanadai miniszterelnökkel, aki korábban a brit és a kanadai jegybank elnöke is volt. A politikus arról beszélt – történetesen Donald Trump beiktatásának első évfordulóján –, hogy az USA megváltozott viselkedésének tulajdoníthatóan nem átmenet van egy új világrendbe, hanem törés következett be, amire a Kanadához hasonló középhatalmaknak reagálni kell. Mégpedig maguk között fenntartva a jogra épülő rendet (rules-based order), mert összefogva lehet fellépni a zsaroló és fenyegető hegemón hatalommal szemben.
Vagyis Carney értelmezésében megrendült a liberális világrend – a rules-based order kiterjesztett értelme –, ami a politológusok szerint a második világháború után épült ki, a Nyugat vezetésével. Az alapjához tartozik a szerződéseken, normákon és viselkedésen alapuló nemzetközi jog, az államok közmegegyezése a szabályok követéséről, a többé-kevésbé szabadpiaci gazdaságpolitika, a minél kevesebb akadállyal folytatott kereskedelem, a kollektív és egyéni szabadságjogok, s végül a mindezeket garantálni hivatott nemzetközi intézmények, az IMF-től az ENSZ-en át a WTO-ig.
A liberális világrendnek inkább ellenfele, mint riválisa volt a Szovjetunió és csatlós államai képviselte szocializmus, ami a hidegháborút elveszítette, s a süllyesztőbe került. Az amerikai Francis Fukuyama az 1992-es, A történelem vége és az utolsó ember című politikai filozófiai művében ki is hirdette a nyugati liberális világrend győzelmét, mint az ember ideológiai evolúciójának a végpontját. Más szóval a nyugati liberális demokrácia univerzalizálódását, mint az emberi kormányzás végső formáját. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Az ezredforduló után Kína óriási növekedésnek indult, és mostanra egy másik modellt kínál: gazdasági és társadalmi felemelkedést állami beavatkozással és tekintélyelvű kormányzással. A példáját több ázsiai ország is követi, és ez a modell egyre népszerűbbnek tűnik a nyugati liberális demokráciában csalódott úgynevezett globális délen is.
A liberális ortodoxia ellen – elsősorban a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság megrázkódtatásainak következtében – Nyugaton is lázadás indult, baloldali és jobboldali populisták jelentek meg, de igazán az utóbbiak erősödtek meg. Ilyen a szélsőjobboldalinak is nevezett francia Nemzeti Tömörülés (RN) vagy német Alternatíva Németországnak (AfD), s ide sorolják a Fideszt is. Arra viszont kevesen számítottak, hogy a négyéves „száműzetéséből” Trump nem egyszerűen bosszúvággyal telítve tér vissza, hanem azzal a lendülettel a liberális világrendnek is nekiesik. Carney briliáns eszmefuttatása után az a kérdés: milyen új világrendet lehet építeni?
Mark Carney kanadai miniszterelnök
Fabrice COFFRINI / AFP
https://youtu.be/5CrL_l8JQtQ?si=KTJOXEntIiDnjwo5
