„Én fideszes akarok lenni. Én szeretnék fideszes lenni. Én meg akarom érteni, miért legyek fideszes.” Ezek a mondatok a január 17-én megjelent Szerkesztőség adásban hangzottak el tőlem, és amit a nevem, a műsor feltüntetése és a beleegyezésem nélkül használt fel Orbán Viktor közösségi média csapata. Politikai kampányvideót készítettek belőle, ami a fiatal szavazókat célozza. Mert: ha „nincs Fidesz, nincs party”– figyelmeztetett a miniszterelnök. Talán vannak, akik azt hitték, elszóltam magam, de valójában tudatosan beszéltem. A generációm vágyai és kérdései ezek a mondatok.
Mennyivel könnyebb lenne közétek tartozni. Nem mindig széllel szembe menni, nem mindig magyarázkodni, nem elvágyódni, nem reménytelennek lenni. Nem generációk harcának tekinteni azt, hogy megpróbáltok megszólítani.
Piros-fehér-zöld bőrünkön tenyeretek nyoma. Így reprezentáltok ti, így neveltek ti. És most ezekkel a tenyérnyomokkal kampányoltok: vannak nektek is nemzeti, vagány fiataljaitok, van nektek is jövőtök. De a ti jövőtök csak a tenyérnyom lesz, a test sosem. A szellem pedig, mint azt Marina Abramovićtól megtanultuk „semmilyen körülmények között nem ég el”.
Szeretnénk fideszesek lenni. Nem párttagok, vagy szavazók, hanem részei a nemzetnek, alakítói a törvényeinknek és sorsunknak, arcai az országunknak. Szeretnénk megérteni, hogy mi történik 16 éve, szeretnénk végigmondani a mondatot. Szeretnénk büszkék lenni. A monológom második fele – amit kivágtak a videóból –, a következő volt: „Ültem ott a Fidesz Kongresszuson, húszas évei végén járó nőként, és azt éreztem, hogy semelyik megszólaló, semmilyen kampányszöveg nem ér el hozzám, nem érint engem. És sajnos úgy jöttem el, hogy nem lettem fideszes, pedig én tényleg szerettem volna, és nyitottan álltam hozzá”.
