Kétféleképpen nézhetjük 2026. április 12.-ét. Először is úgy, mint a jelen egyik kiemelkedően fontos eseményét, amely attól kiemelkedő, hogy négy kétharmados győzelem után az Orbán-rendszer akár meg is bukhat. Másodszor nézhetjük úgy is, mint egy olyan eseményt, amelyhez hasonló egyszer (igen, egyszer!) előfordult a hazai politikában. 1905. január 25-én ugyanis (választáson) megbukott annak a korszaknak az „örök kormánypártja”, a Szabadelvű Párt.
Mindez persze 121 évvel ezelőtt történt, és azt gondolhatnánk, mi közünk hozzá. Ebben a cikkben másképpen gondolom. Szerintem ugyanis ez a régi esemény van annyira érdekes, hogy visszatekintsünk rá, már csak azért is, mert Magyarország nagyon sajátos pártpolitika-történettel rendelkező ország:
nálunk a hosszú egypárti kormányzás a tipikus, és minden más a kivétel.
Az 1867-től napjainkig tartó időszakban a mindig kialakuló nagy kormánypártok szinte soha nem vesztettek választási csatát. Mintha rímelne is erre a manapság gyakran hallható szlogen: a Fideszt választáson nem lehet legyőzni. Hát, éppen ez az. A régi „fideszeket” se nagyon lehetett. A magyar párttörténelem itt él közöttünk, tanulságait összeszedni közérdek.
A nagy kormánypárt mint fundamentum
A történet azzal indul, amit mindenki tud: 1867-ben az osztrák és a magyar fél kiegyezik egymással. Azt is tudjuk, miért következett ez be. Azért, mert az 1849 és 1867 közötti elnyomás tovább már nem volt tartható, plusz Ausztria geopolitikai helyzete kifejezetten rosszul alakult. Hatalmas eredmény tehát a kiegyezés, amelyet – szellemi, lélektani értelemben – Deák Ferenc híres Húsvéti cikke készített elő, és utána megindulhatott Magyarország alkotmányos fejlődése.
https://hvg.hu/360/20220423_Cieger_Tisza_kiegyezes_1867_dualizmus_1905_ketharmad_ellenzekiseg
Ez – hogy úgy mondjam – általános tudás, de volt ebben a korban pártpolitika is, s erről már jóval kevesebbet tudunk. Például nemigen tudjuk azt, hogy a Deák nevét használó és a deáki politikát vivő kormánypárt miért reked meg, és miért lesz válsághelyzet már az 1870-es évek elején. A válság olyan mértékű, hogy nyolc évvel a kiegyezés után a hagyományos pártkonfiguráció helyébe egy újabb lép: a kormánypárt és a mérsékelt ellenzék fuzionál. 1875-ben létrejön a Szabadelvű Párt, amelynek uralma a fejezet élén már említett 1905. januári előrehozott választásig (tehát 30 éven keresztül) tart. Erről a harminc évről is alig tudunk valamit, és rögvest rá is térek, mert ez cikkem veleje. De előtte két megjegyzés.
