A kondiöltöző falán minden héten szembesülök a girlpower felirattal. A neonpirosan világító szövegről eddig legalább csak Kamala Harris 2024-es kampányának brat girl tartalmai ugrottak be. A popkulturális mémet kampánytanácsadói arra használták, hogy az elnökjelöltet bulis csajként mutassák be. Mostantól azonban Orbán Anita bemutatkozó videója is fel fog villanni, a Tisza külügyminiszter-jelöltje ugyanis állítása szerint egy „belevaló vidéki lány”.
Ebben nem csak az a probléma, hogy ilyen tekintélyes szakmai háttérrel, ekkora tapasztalattal és ilyen pozícióban miért infantilizálja valaki önmagát. Miként kell értelmezni ezt a megfogalmazást a politikai karakterépítés szempontjából, hogyan viszonyul ez a Tisza eddigi irányaihoz, és a másik frissen bemutatott, gazdaságfejlesztési vezetői pozíciót betöltő Kapitány Istvánhoz?
Nincsenek dogmatikus elgondolásaim a politikai kommunikációval kapcsolatban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az Orbán és Kapitány vezetéknevekre épülő szóvicceket is elfogadom – bár attól még, hogy valamit meg lehet tenni, nem biztos, hogy szükség is van rá. Viszont az, hogy a Tisza Párt a legtöbb felépíthető női politikusát tekintve veszélyesen közelít a Fidesz hagyományához, tehát nem lép ki a „lojális, gondoskodó jókislány” kulturális minta újratermeléséből, nem feltétlenül szerencsés.
