A politológusok azt szokták mondani, hogy az igazság csak akkor működik, ha azt el is tudják mesélni. Bár a Tisza Párt vezetői és jelöltjei hónapok óta intenzíven járják a vidéket, minden igyekezetük ellenére sem fognak eljutni valamennyi választóhoz. Pedig a feladatuk az lenne, hogy a Fidesz elkötelezett híveit is szembesítsék a tévedéseikkel, és egy olyan sztoriba csomagolják a működő és emberséges Magyarország jövőképét, amely egyrészt a fideszesek számára is hihető, másrészt nem tiporja sárba legalább 16 éves önazonosságukat.
A probléma az, hogy a Tisza programja meglehetősen őszinte, már-már technokrata, amit egy konzervatív többségű, hangsúlyosan nemzeti érzelmű országban még egy jobbközép párttól sem biztos, hogy elfogadnak.
Az elmúlt másfél évtized meghatározó ellenzéki formációi a Tisza által kommunikált jobboldali-centrista identitástól jellemzően balra helyezkedtek el, amivel együtt járt néhány olyan alapvetés is, amely nem feltétlenül harmonizált a magyar társadalom többségének a világnézetével. Sokan a rászorulókkal, különösen a kisebbségekkel szembeni szolidaritásban sem jeleskednek, de ami ennél is fontosabb, hogy a többség sokkal inkább érzi magát magyarnak, mint európainak. Ez segített a Fidesznek és Orbán Viktornak abban, hogy egyre határozottabban leválassza Magyarországot a Nyugattól, az európai szövetségesektől, és megkreáljon egy patriotizmusra és szuverenitásra apelláló autokrata rendszert, amely szisztematikusan felszámolja a jogállamiságot. A Tisza Párt programja ezekre a jobboldali-konzervatív attitűdökre nem rezonál, elvárásaikat nem próbálja teljesíteni, csupán a legfőbb támadási pontokat igyekszik semlegesíteni (migránsokat továbbra sem engedünk be, marad a határkerítés, az Európai Unióval szemben szuverén nemzeti érdekképviselet).
A liberális, balliberális oldalnak éppen ezért szimpatikus a Tisza kínálata: nem a múltba réved, nem a nemzet nagyságán rugózik, hanem a valós problémákra valódi válaszokat próbál adni.
