A New York Times vezércikke azt kérdezi, miért kezdett bele a háborúban az elnök, amikor a kampányban még azt ígérte, hogy véget vet a fegyveres viszályoknak. Ehhez képest az elmúlt évben hét ország ellen rendelt el támadást. És látszik, hogy éves közben jön meg az étvágy – olvasható a cikkben, ami hozzáteszi, amit most csinál Trump, az felelőtlen, figyelmen kívül hagyja a hadviselés jogát.
A teheráni teokrácia persze egyáltalán nem szolgál rá semmiféle rokonszenvre, hiszen szenvedést hozott saját népére, a szomszédjaira és a világra - folytatja. Különleges fenyegetést jelent, mert gyilkos ideológiát vegyít nukleáris szándékokkal. Viszont Washington adós maradt a célokkal, nem kért kongresszusi jóváhagyást és nem működik együtt nemzetközi szövetségesekkel. Ráadásul a támadás amerikai életeket veszélyeztet a térségben. Trump azonban mindezeket nem mérlegeli, vak bizalomra tart igényt, de nem szolgált rá. A partnereket megvetéssel kezeli, folyamatosan hazudik, ugyanakkor a katonai akcióval nagyfokú bizonytalanságot idézett elő. Az a baj, hogy a háború súlyos dolog, de ő nem az ennek megfelelő komolysággal kezeli.
A Bloomberg cikke immár egyértelműnek tartja, hogy az USA-nak minden kell az Iszlám Köztársaságban. Kivédené a közvetlen veszélyt, felszámolná az atomfegyverek előállítására szolgáló programot és megbuktatná a rezsimet. Ám a siker attól függ, fellázad-e a nép. A kockázatok hatalmasak, a kimenetel bizonytalan, de súlyos károk érhetik az Egyesült Államokat és szövetségeseit is. Instabilitás lehet úrrá az egész Közép-Keleten – írja a lapban Mark Champion.
Szerinte az még sosem fordult elő, hogy egy rendszert csakis a levegőből számoltak volna fel. Ezért most minden az irániakon múlik. A hasonló beavatkozás kudarcot vallott Afganisztánban, Irakban és Líbiában. De ez nem jelenti azt, hogy ezúttal nem jöhet be.
A Guardian szemleírója, Simon Tisdall szerint semmi szükség nem volt a háborúra, pláne hogy a világ tele lett feszültséggel az őrült és meggondolatlan hadművelet folytán. Új gyűlöletek alakulnak ki, terrorista vendettákra kell felkészülni – vajmi kevés eredmény fejében. Már megint az van, hogy egy harcias amerikai elnök erővel próbál térdre kényszeríteni egy szuverén nemzetet. Nyílt hazugságokkal és eltúlzott állításokkal igazolja döntését, ám az eredmény csak káosz lesz. Civilek halnak meg, gyerekek maradnak szülők nélkül, családok szakadnak ketté.
Fejre áll a térség, a pánik alakul ki az olajár miatt, a máris megkezdődött iráni visszavágás eredményeként. A Nyugat ellenségei örvendezni fognak, miközben a másik oldalon szinte semmit sem sikerül elérni, ami tartós volna. A Fehér Ház ura azt hiszi, hogy egy puskaporos hordó tetejéről diktálhat a világnak, és hogy az hatékony, megengedhető, de még morális is. Nem tanult Bush iraki kalandjából, saját maga állította elő a válságot, de önmagát szorította sarokba, noha semmi bizonyíték nincs arra, hogy az ajatollák támadni akartak volna, vagy hogy atomfegyveren dolgoztak.
A Wall Street Journal viszont úgy értékeli, hogy Trump érvényt szerez a saját maga által meghúzott vörös vonalnak. Alighanem hosszú csatározásokra lehet számítani, de a vége az lehet, hogy bedől az egyházi uralom. Szükséges volt az elrettentés a világméretű terrorizmus fő gyámolítójával szemben. Vannak persze kockázatok, de a hadművelet alkalmas lehet arra, hogy teljesen átformálja a Közép-Keletet és biztonságosabb világot eredményezzen.
A lap szerint a legnagyobb próbatétel Amerikában várható, mivel most elkezdenek záporozni a bírálatok. Hogy semmi szükség nem volt a háborúra, de ki kellett volna várni, amíg Teherán újjáépíti a légvédelmét és hatalmas rakétakészleteket halmoz fel? Vagy hogy be kellett volna szerezni a törvényhozás áldását, ám az alkotmány éppen elég lehetőséget ad az elnöknek arra az esetre, ha fenyegetés éri az USA biztonságát. Az is „casus belli”, hogy polgárháború törhet ki, vagy új viszály keletkezhet a térségben. Ám annál nagyobb bizonytalanságot nehéz elképzelni, mint amit a mullahok produkáltak csaknem 50 év alatt. A leghitványabb kifogás a lap szerint, hogy Trump béketeremtőnek tünteti fel magát, miközben alig egy év alatt négyszer vetett be katonai erőt. Csakhogy ő örökölte, hogy az ország ellenfelei tengelyt alkottak és egyre nyomultak. Ily módon most megüzente Kínának és Oroszországnak, hogy ne kóstolgassák az elszántságát.
