Ha valaki one-man show-t mutat be a nemzetközi porondon a világ első számú hatalmának élén, az olyan következményekkel jár, amelyeket senki sem hagyhat figyelmen kívül. Dobozi emlékeztet arra, hogy a politikus az első négy évben a bezárkózást hirdette, hiszen: America first. Mostanában viszont egyre inkább a katonai erő, illetve a gazdasági nyomás van előtérben nála. Idáig már csaknem ezer rakétatámadást rendelt el, és közben olyan gondolattal játszik, mint hogy megszállja Grönlandot. És most már ott tart, hogy nyíltan fellép Iránban a rezsimváltásért.
Sokak szemében ötletszerű, helyenként zűrzavaros a külpolitikája, ezért nehéz kiszámítani. De azért nem teljesen logika nélkül való. A lényege, hogy a politikus körül forog minden, nincs intézményes stratégia. Ez persze inkább az autokráciákra jellemző, pont ezért igen szokatlan az amerikai politikai kultúrában.
