A globális háborús konfliktusok és a választási kampány árnyékában némileg elsikkad a magyar nyilvánosságban az Európai Unióban zajló egyik döntő jelentőségű folyamat: a következő hétéves uniós költségvetés. Az EU 2028–2034 közötti pénzügyi lehetőségeit, azok struktúráját, prioritásait, kedvezményezettjeit és potenciális veszteseit meghatározó keretrendszerre vonatkozó javaslatot az Európai Bizottság már 2025 júliusában publikálta. A javaslat az EU számos új kihívására igyekszik reagálni a versenyképesség növelésétől a biztonság- és védelmi politika megerősítéséig.
A kohéziós politika egésze azonban veszteségeket szenved a javasolt új keretrendszerben: reálértéken kevesebb pénz állna rendelkezésre, és azt is nemzetállami prioritások szerint kellene majd elkölteni, vagyis megszűnne a kohéziós politika és az agrárpolitika EU-s szinten meghatározott önállósága, és az egyszerűsítésre hivatkozva minden olyan megkötés eltörlését javasolják, amely 2014 óta garantálta a városok megkülönböztetett kezelését.
A jelenleg társjogalkotókként az Európai Parlament és a Tanács asztalán fekvő elképzelés körül azóta heves viták dúlnak. Kik nyernek és kik fognak veszíteni a következő pénzügyi ciklusban? Hogyan lehet hatékonyabbá, eredményesebbé tenni a közel 2000 milliárd euróra (780 000 milliárd forintra, a 2026-os magyar költségvetés közel hússzorosára) rúgó EU-s pénzügyi keret felhasználását? Kik és milyen szerepet játszanak majd a döntő fontosságúvá váló nemzeti tervek kialakításában, a pénzek kezelésében és ellenőrzésében?
https://hvg.hu/eurologus/20260212_europai-birosag-unios-jog-unios-forrasok
Az elmúlt évtizedekben a városok szerepének fokozatos növekedése az egyik legegyértelműbb folyamat Európában (is). Mára, a felmérések szerint, a városok hajtják végre az EU-s szakpolitikák közel háromnegyedét, a városok felelősek az uniós támogatások több mint 50 százalékának felhasználásáért, és meghatározó szerepük van számos közös uniós célkitűzés elérésében. A kontinens szén-dioxid-kibocsátásának közel 80 százaléka a városokban történik, vagyis a teljes EU-s klímapolitika eredményessége szempontjából meghatározó, hogyan teljesítenek a dekarbonizáció területén a városok. Ugyanakkor a szociális problémák is jelentős részben a városokban koncentrálódnak, ezeknek a kezelése erős közpolitikai beavatkozásokat igényel. A városok jelentősége tehát meghatározó az európai költségvetésben is.
