Anélkül, hogy további popkulturális utalásokkal fárasztanám önöket, rögtön a tárgyra térek, a tárgy pedig én vagyok, pontosabban mi vagyunk, az illiberális kereszténydemokrácia megszeppent kis lakói, akik 16 év után kínosan toporogva és némileg szégyenkezve veszik tudomásul, hogy a monitoron hülyeségeket beszélő, egymást víz alá nyomó, nevetséges magyarázatokkal házaló pojácák voltak azok, akik élet és halál uraiként meghatározták mindennapjainkat, döntöttek helyettünk létfontosságú kérdésekben, és majdnem az új Szovjetunió tagköztársaságának cirill betűket gyakorolgató alattvalóivá degradáltak minket.
A hatalom szele nélkül petyhüdten lógó vitorlák szánalmas látványt nyújtanak.
