„Ha visszatekintek az elmúlt bő évtizedre, nem nevezném teljes kudarcnak. Voltak pillanatok, amikor lehetett javaslatokat tenni, a rossz döntéseket korrigálni, vagy azokat még az előkészítő fázisban meggátolni” – mondta 2024-ben. Mondana néhány példát?
Nagy érdemnek tartom, hogy 2011-ben elkészült a Semmelweis Terv, ami egy konszenzusos egészségpolitikát fogalmazott meg, és úgy tűnik egyelőre, hogy több eleméhez a következő kormányzat is vissza fog nyúlni. A terv végül nem úgy valósult meg, ahogyan azt szerettük volna, az abban megfogalmazott irányoktól eltérő folyamatok is megindultak. Születtek jó és rossz döntések, illetve olyanok is, amelyek mögött jó szándék állt, de rosszul sültek el. Sajnos nem került a terveknek megfelelően elég forrás az egészségügyhöz, a napi működésre szánt alacsony összegek eleve determinálták az ágazat helyzetét. A kórházak államosítása pedig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, túlságosan centralizált lett a rendszer, az igazgatói jogköröket meg kellett volna hagyni. A paraszolvencia kivezetése nagy siker volt, ahogyan az orvosbéremelés is, más kérdés, hogy az nem optimálisan történt meg, mert a béremelésbe nem építettek bele teljesítményelemet. Az pedig, hogy az orvosi és ápolói bértáblát nem sikerült időben harmonikusan rendezni, a belső békét is rontotta. Az ápolói bérrendezés is siker, de a mértéke nem volt elég a hivatás jelentőségéhez mérve.
Akkor a jelek szerint túl sokszor azért nem hallgatott a szakmára az Orbán-kormány.
Volt példa erre is, arra is.
A tárgyalókészség többnyire megmaradt, a fogadókészség változó volt.
2016–17-ben akartak egy szigorú kancelláriarendszert, ami akkor az intézményi autonómiát nagyon jelentősen csökkentette volna, ezt végül a Kórházszövetség kritikája miatt vetették el. Akkor egy rossz irányt sikerült kivédeni. A Kórházszövetség szerepe benne volt abban is, hogy a szűkös erőforrások ellenére a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő az utóbbi időben a valós értékhez sokkal közelebb álló módon finanszírozta a különböző ellátásokat. De kétségtelen, az elmúlt két kormányzati ciklusban a nagy szabályozási kérdésekben áttörő eredményeket nem sikerült elérni. És hogy egy saját kudarcról is beszámoljak:
gyermekgyógyász is vagyok, a Bethesda pedig az ország egyik vezető gyermekkórháza, mégsem sikerült elérnem, hogy a gyermekegészségügy prioritás legyen, vagy hogy a Bethesda új épületszárnyának beruházása megkapja a szükséges forrást. Ezeket nem tartottam következetesnek egy egyébként családbarát kormánytól.
Velkey György János, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója
HVG / Reviczky Zsolt
2003 óta vezeti a Bethesdát, amelynek a fenntartója nem az Országos Kórházi Főigazgatóság, hanem a Református Egyház, így az ön igazgatói jogkörei nem szűkültek le az évek során, míg számos kollégája nemhogy gazdasági igazgatót nem nevezhet ki, de arra sincs ráhatása, hogy milyen gyorsan cseréljenek ki egy villanyégőt. Említette, hogy nem értett egyet a jogkörök elvonásával. Jelezte ezt az ágazatvezetés felé?
Az igazgatók helyzetét sokszor szóvá tettük, de ebben nem születtek átütő eredmények.
Pedig nem állt távol a kormánypártoktól. 2011–2014 között a Fővárosi Közgyűlésben a Fidesz–KDNP képviselője volt. Tavaly pedig ön alapította meg az Egészséges Nemzetért Digitális Polgári Kört. Milyen munka zajlott ebben a DPK-ban?
Ezt nem én alapítottam, hanem Takács Péter leköszönő egészségügyi államtitkár.
