A fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak
– így ütötte fel kultikussá vált Ópium című novelláját Csáth Géza, egy évvel azelőtt leírva a kábítószer okozta gyönyört, majd elvonási tünetet, mielőtt maga is visszavonhatatlanul függővé vált. Magyarország több mint három hónapja ébredt fel, és küzd azzal a világossággal, amely könyörtelenül megérkezett.
Az előző 16 éves NER mára nemecsekesített nerré vált, egyre több embernek világos, hogy
az az időszak, s különösen a vége olyan trip volt, hogy a néha mit sem sejtő résztvevőinek lenyomták a torkán, beledöfték a vénájába és feltolták az orrán azt a tudatmódosító propagandát.
Címlapsztorink a Fókuszban rovatban az igazi drogokkal foglalkozik, amelyek fizikai valójukban tesznek tönkre valódi életeket, vidéken és Budapesten, a társadalomban felül, középen, de legfőképp alul, az elesettek körében. Nekik az úri kokain és a laza fű helyett a herbál és a kristály jut, a pénzt pedig hozzá gyakran „palackozással” teremtik elő, ami a dicsérendő környezetvédelmi betétdíj káros mellékhatása. A diagnózis drámai:
Amíg az Orbán-kormány látványrazziákkal próbálta a kábítószer elleni harc látszatát kelteni, a felszín alatt mind súlyosabb helyzetet teremtett a drogstratégia hiánya, a civil prevenció mellőzése, a szociális rendszer szétverése és a legelesettebbeket is elérő olcsó anyagok térhódítása.
Másféle mámorban élték le a 16 évet a rendszer működtetői és kedvezményezettjei, akiket szintén kínoz, hogy másnap reggel „a szív ernyedten dobog a szempilla alig bírja a fénysugarak súlyát és a bőr irtózik a széltől”. Ezt mutatja a Fidesz parlamenti reagálása a vagyonvisszaszerzési hivatal létrehozására, valamint az április sokkját feldolgozni képtelen tusványosi tábor. Ahol – írja a Magyarország rovat cikke – Orbán Viktor olyan Fidesz képét vázolta fel, amelynek kebelére hamarosan visszatérnek majd a Tiszában csalódott választók. Erre szokás azt mondani:
nem tudom, hogy mit szív, de én is kérek belőle.
A Medián felméréséből kiderül ugyan, hogy Magyar Péternek az ideiglenes köztársasági elnök jelölése körüli túlmozgásos manővere rontott némiképp a Tisza Párt megítélésén, de ez még inkább jelent ébredést másféle bódultságból, mint behódolást a Fidesz rekedt szirénhangjának.
https://hvg.hu/360/20260727_median-2026-julius
A tudatmódosító propaganda első számú dílere, Balásy Gyula az ehhez használt vállalkozásai felajánlásával önterápiával próbálkozott, de az általa elkábítottaknál hamarabb ébredt, mert a terjesztésért kapott pénzből biztató jövővel kecsegtető céget vásárolt Békéscsabán.
Ugyancsak a Gazdaság rovatban született cikk arról, hogy
Mészáros Lőrinc már kiszállna az eddig jól fialó Hungarikum Alkuszból, amely hirtelen partra vetve találhatja magát,
mert a vitorlájából kifogta a szelet, hogy megszűnt az a kormányzati iránymutatás, amely az állami intézményeknek kvázi kötelezővé tette vele az együttműködést a piaci ár másfél-kétszereséért.
https://hvg.hu/360/20260729_keszthelyi-erik-meszaros-lorinc-hungarikum-alkusz
Elvonási tünetekkel kell számolnia a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak (kekváknak) is, amelyekről s várható sorsukról a Magyarország rovat készített leltárt.
A gyerekekre drogként ható közösségi média korlátozása nemzetközi szándékká vált – ad körképet a Világ rovat. Aki másféle bódulatra vágyik, az látogasson el a Kiscelli Múzeumba, ahol, ha az illatokat nem is idézik fel, a Vértessi család egykori luxusillatszerboltjának és a Csáth korabeli Budapestnek a történetét igen (Szellem).
Olvasson a szemüvegről, amely okosabb, mint parlamenti viselője (Tech + tudomány). Vagy ismerkedjen meg a Portréban Halász Árpád állatkoordinátorral, akinek
az idomított Feri nevű tyúkja, amikor megpiszkáltuk a fenekét, nem hátranézett, hanem alulról a két lába között kukucskált ránk.
Ilyet lehet, hogy még a Nyugat és a magyar irodalom leghíresebb morfinistája sem látott.
